2008. szeptember 26., péntek

Ősz

Semmit nem írok most, ezt kell elolvasni:
http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=24492


Nagyon hirtelen lett ősz.


2008. szeptember 20., szombat

A csicsóka virága

A panelrengeteg szélén, gazos, törmelékes, elhanyagolt helyen találtam őt. Jó fél tenyérnyi virágával már messziről feltűnik, szinte világít a lassan őszbe forduló környéken. Lefényképeztem, utánanyomoztam, így tudtam meg, mi ez. Még jobban utánaolvasgatva kiderült, hogy egy rendkívüli tulajdonságokkal bíró, mégis alig ismert élelmiszer és gyógynövény. Lásd: wikipédia





2008. szeptember 15., hétfő

Circensis

„A magyar politika évek óta a jelen börtönében kucorog, ahol kizárólag ma van, soha holnap.”- írta Lengyel László a hétvégén.

Ez a politikának nevezett magyar cirkusz csak a benne szereplőkről szól. Mi, a közönség, feszengve ülünk a kemény műanyag székeken, és még véletlenül sem jut eszünkbe nevetni a szerencsétlenkedő bohócokon. Mert nem azért esnek le a szerről, mert így írták meg a produkció forgatókönyvében, hanem tényleg képtelenek felmászni rá.
És nincs is forgatókönyv.
Csak bambán meredünk magunk elé, és még az eső is a nyakunkba csurog.

Hát ezért másztam meg megint a Somlyót, hogy egy kis való életet lássak. Itt nincs képmutatás, amit látunk, az, ami.

Menthetetlenül itt az ősz: nyílik az őszi kikerics.
(A képre kattintva, az nagyobb méretben jelenik meg, és jobban látható a szirmok finom textúrája.)



2008. szeptember 8., hétfő

Két virág a Mátrából

Hogy ne csak a súlyos gondolatok nyomasszanak, egy kis szín a késői nyár utolsó napjaiból:


Kis ezerjófű





Réti szegfű

2008. szeptember 5., péntek

Egy szöveg

Ezt az érdekes írást találtam:

…Magyarország egyik napról a másikra átalakult nemzeti és keresztény Magyarországgá.

A … kompromittált emberek eltűntek és újak jöttek a helyükbe. De sokan voltak olyanok is, akik még előző nap az internacionálét dudolták és most könnyek között fújták felváltva a himnuszt és az Erger-bergert. Különös jelenség volt ez, amit majd az utókor lesz hivatva megfejteni.
(A korábbi évtizedekben) csökkent a vallásosságnak és a nemzeti érzésnek embereket mozgató hatalma. (Az utolsó években), mindenki megcsömörült és elkeseredett volt, már csak kis töredék ápolta magában ezeket az érzéseket és azok is csak csendben, mint az ó-keresztények a katakombákban. Most … bevallhatóvá, sőt, csaknem kötelezővé lett a vallás és a nacionalizmus. Nem fér hozzá kétség, hogy a napi politika felületénél mélyebben, az átalakulásnak voltak olyan elemei is, amelyek igazi felszabadulást jelentettek, a magyarság legszélesebb rétegei számára.

Most megindult a keresés a korszerű vallásosság és a korszerű nacionalizmus formái után és napjaink is ennek a keresésnek a jegyében állnak . Hogy közben a tömeg és a hangosak nem keresnek, hanem találnak, átélés nélkül, avult és tartalmatlan frázisokat, hogy a vallásosság helyett beérik klerikalizmussal és a nemzeti eidos helyett a sovinizmus taposómalmával, nem von le semmit az igazak belső igazának értékéből.
A hegeli történetszemlélet szerint a nagy eszmék mindig az alacsony szenvedélyeken keresztül nyerik meg maguknak az egyest és a tömegeket. Az a szenvedély, melyen keresztül az új nacionalizmus először fért a szélesebb rétegekhez, az antiszemitizmus volt. Történetünket az antiszemitizmus, mint szellemi és irodalmi tényező érinti. Az antiszemitizmus hatása alatt az irodalom kettészakadt. Baloldali irodalom több-kevesebb kompromisszummal a polgári radikalizmus útját folytatta, helyenkint a defenzívába szorultak elkeseredésével, helyenkint pedig bölcsen tekintetbe véve azokat a győzelmes hagyományokat, melyeket régebben számításon kívül hagyott.

A jobboldali irodalom végzete hosszú ideig az volt, hogy a zsidóságtól való idegenkedésében elhanyagolt mindent, amivel a zsidók is foglalkoztak valaha: a demokratikus fejlődést, a társadalmi problémákat a kritikai és szabad vizsgálódás szemléletét, az európaiságot. Ezért, hogy legnagyobb képviselőit leszámítva, körzetében olyan erős az anakronisztikus „úriság”, a kritikátlan tekintélytisztelet és főképp bizonyos provincionalizmus.
Az antiszemitizmus teremtette meg a keresztény sajtót, hogy kiszorítsa a nagyobbára zsidó kézben lévő hírlapirodalmat.





Nem fűzök hozzá semmit. Talán csak egy kérdést: lehet, hogy a történelem mégis ismétli önmagát?
Ja, a szöveg a múlt század harmincas éveiben íródott, 1934-ben jelent meg:

Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet (Révai, é.n.) 506. és 507. lap

2008. szeptember 3., szerda

Nyárutó-őszelő

Még forró napokat élünk, de már ősz van. A fecskék még itt cikáznak a kék égen, de lassan már gyülekezni fognak, útra kelnek. Gyerekkorom óta várom őket április közepén, és magamban csendben búcsúztatom velük ilyenkor a nyarat.

Láthatóan megkezdődött a politikai szezon, a képernyőn is megint ott ágálnak a ripacsok.
Én változtam meg, vagy másról van szó, mint pár éve? Lehet, hogy nem is a közjó elérési módozatai körül folyik, olykor vicsorogva a küzdelem? Más ma már a tét? Néhány éve még lelkesen figyeltem, ma egyszerűen taszít, amit látok.

Kimenekülni a városból. Mátra, a Kékes északi oldala, ahol nem járnak a turisták. Itt béke van, csend, és lehet szemlélődni. Találtam ugyan jó néhány, számomra csodás virágot, dagonyáztam a mocsárban a gólyahírért és a réti füzényért, de az itt következő két kép az, amiért érdemes volt hajnalban kelni, és kilométereken keresztül cipelni a felszerelést.
Ezek most rólam szólnak.