2014. július 18., péntek

Néhány nap Erdélyben IV.




Gyimes


Nehéz lenne megmagyarázni, miért a legnagyszerűbb tájélmény számomra Gyimes. Valamit talán visszaadnak belőle a képek.

Itt egy kicsit botanásztam is.  

Ha a képet nagyobb méretben néznéd: katt a képre + F11







Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)


Mocsári nőszőfű (Epipactis palustris)


Mocsári nőszőfű (Epipactis palustris)


Mocsári nőszőfű (Epipactis palustris)
   




Ha már az erdélyi tájak, elmentünk a Szent Anna-tóhoz és a Gyilkos-tóhoz is. Ez utóbbinál eső fogadott, így a Békás szorost csak autóval futottuk végig.      

      




  

Hargita


Balázs barátommal és kisfiával, Tardossal elindultunk a Madarasi Hargitára. Nem volt szerencsénk, mert alig tettünk meg pár száz métert a fenti menedékháztól, rázendített az eső. Úgy negyed óra után elállt, de a sűrű felhők ott kavarogtak felettünk. Mire megtaláltuk azt a lápos részt, amit kerestünk, megint vert az eső. Ott álltam a növényem fölött, és csak szakadt. Tardos is indult volna már vissza. Talán fél óra múlva alábbhagyott, majd elállt, akkor készültek ezek a felvételek. Persze a csúcsra már nem mentünk fel.




Kígyógyökerű keserűfű (Persicaria bistorta)


Széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis)


Rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)


Rezes hölgymál (Hieracium aurantiacum)




Máréfalva



Máréfalva híres a székelykapuiról. A hagyomány, a kulturális örökség megőrzése, az ott élők székely-magyar identitása megtartásának része. A többségi politika szorításában ez így természetes.

A máréfalvi hagyományőrzésben ezen kívül kiemelkedő érdeme van Kovács Piroskának, aki munkájáért 2012-ben az Európai Bizottság és az Europa Nostra egyik nagydíját vehette át Lisszabonban. Sajnáltam, hogy idén nem találkozhattunk.

A máréfalvi kapukról a 2008-as beszámolóm utolsó részében néhányat már megmutattam, most barátaim kapuival zárom ezt az élménybeszámolót.