2017. november 25., szombat

Lefkada, Nikiána – ciklámenek


Mint az előző bejegyzésben írtam, Lefkadán az októberi, novemberi esők következtében újraéled a természet.

Ilyenkor jelenik meg a ciklámen (Cyclamen hederifolium), amit én görög ciklámennek hittem.

Először csak egy-egy szálat fedeztem fel, de pár nap múlva mindenütt virított, utak mentén, olívaligetekben, de még a sziklarepedésekben is.



Katt a képre + F11






















Lefkada, Nikiána, olívaligetek


Október közepétől egy bő hónapot ismét Nikiánán töltöttem.

Miközben békés és megnyugtató az olívaligetekben kószálni, érdekes volt megfigyelni, mennyire más a természet körforgása Görögországban, mint nálunk. Nyáron a hőségtől és a szárazságtól kiég, elsárgul az aljnövényzet. Október közepétől megjönnek az esők, és minden újra kizöldül. Mintha egy újabb tavasz kezdődne, sorban bújnak elő a növények, megjelennek a ciklámenek. (Erről majd egy következő bejegyzés fog szólni.)

Annyira sokarcúak az olívások! A változó fényben, napsütésben vagy szórt fényben, borús időben mindig más és más arcukat mutatják. Megkapóak a göcsörtös öreg fatörzsek.


Katt a képre + F11

































2017. július 1., szombat

Vipiteno, a Castel Tasso zöld szobája


1988-ban a Művészet c. folyóiratban bemutattam a székelydályai református templom boltozatfestését. 2012-ben az anyag bővített, és nagyobb képanyaggal ellátott változatát itt tettem közzé: 
http://latogato.blogspot.hu/2012/05/szekelydalya.html

 2014 júliusában a templom restaurálás utáni állapotát, ami a hajó oldalfalain található középkori falfestmények feltárását is magába foglalta, már jobb minőségű felvételekkel itt mutattam be: 

http://latogato.blogspot.hu/2014/07/nehany-nap-erdelyben-ii.html  

Balogh Jolán a fenti anyagban idézett művében a székelydályai falfestést rokonítja a dél-tiroli Sterzing (ma Vipiteno) melletti Reifenstein vár (Castel Tasso) zöld szobájának (sala verde) falfestésével.

Most végre lehetőségem volt odalátogatni.

A várkastély a Thurn und Taxis család tulajdonában van. Idegenvezetővel bejárható, bár a család nem kívánja turisztikai központtá tenni. A zöld szoba nem látogatható, speciális engedéllyel tudtam megnézni, és felvételeket készíteni. (Itt is köszönet lányom, Molnár Ágnes ebbéli segítségéért.)

A helyiséget fogadóteremként használták. Festése 1499- ben készülhetett. (A Székelydályai boltozatfestés 1501 és 1525 között.) A terem több átépítésen esett át – például egy oldalkápolnával bővítették – és többször javították, restaurálták.

A stílus rokonítható a székelydályaival, a növényi ornamentika hasonló, de egyszerűbb, talán valamivel korábbi mintarajz alapján készülhetett. Az indák, levelek itt inkább stilizáltak, a dályaihoz képest monoton kavargást mutatnak. Itt a levelek, indák között nincs háttérszínezés, a háttér is egységesen zöld. Dályán sokkal természetközelibb, fantáziagazdagabb művet láthatunk.
Az indák, levelek között vadászjeleneteket ábrázoltak: az egyik falon madarászok léppel fogják a madarakat. Egy másik falon is vadászok, egyikük íjjal a kezében, a másik patakban áll, egy fába kapaszkodva. (A lábánál csíbor, halak, sellő és rák.) Másutt egy egyházi személy, talán püspök. Az alakok szépen kidolgozottak, az arcok karakteresek.

A lábazaton itt-ott fellelhetők későgótikus függönymotívumok maradványai.

A felvételek készítését megnehezítette, hogy állványt nem vihettem magammal, a szűk kis ablakokon gyéren szűrődött be a természetes fény, az is keveredett az izzólámpás csillár gyenge fényével.

Katt a képre, majd F11