Augusztus 31-én
elköszöntem a fb-on egy időre. Igen, bekukkantottam a pokol tornácára. Kissé
tovább tartott, mint terveztem, de azért egyelőre inkább visszajöttem.
Ezt most nem tudom a
fb-on elmondani, mert valamilyen rejtélyes ok miatt nem férek hozzá a
fiókomhoz, bár nagyon dolgozunk rajta.
Amíg nem oldódik meg a
kérdés, a mostanában méltatlanul mellőzött blogomon fogok jelentkezni.
A beköszöntőhöz ezt az
augusztusban készített képemet csatolom, ami nem csak Fleck Zoltánról kíván
szólni, hanem egy olyan dacos optimizmusról, ami nélkül nem éljük túl ezt a pár
hónapot.
