A híresen kifinomult modorú kormányfőnk a szakszervezeti vezetőkkel kikényszerített megbeszélésén nyeglén odavetett egy durva félmondatot.
Az emberek nem szeretik, ha lekezelik őket. Meghirdették a „Bohócforradalmat” június 16-ra.
Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Dühödt, felháborodott volt a hangulat, ez néhány arcról lerítt, ugyanakkor magabiztos, felszabadult, vidám arcokat is lehetett látni, az azonos célokért küzdők lelkesedése tükröződött rajtuk. Persze megkeseredett ember is akadt szép számmal. És persze a szervezők …
(Éppen most olvasom nemrég megjelent könyvét: „Apám helyett”. Nem is tudom mikor kavart fel ennyire mélyen egy olvasmány.
Műfaja? Valahogy a történelmi mű, egy korszak kultúrtörténete, az esszé és a fejlődésregény keveréke. György Pétertől nem idegen a bonyolult fogalmazás. Ebben a könyvében az ábrázolt téma összetettségére, tragikus bonyolultságára rímel, amikor egy egy mondatában az adott helyzet teljes összefüggésrendszerét akarná kibontani. Váratlan kifejezései, szófordulatai is mintha ezt szolgálnák. Nehéz, de mégis olvasmányos mű, csak lelkierő kell hozzá, de talán az igazság belátásához, megértéséhez nem az kell?)
Ki vagyok én? Éltem, szerettem,
dolgoztam. Viszontszerettek - született három lányom. Becsaptak, volt, akit én csaptam be. Sok helyen, sokféle munkám volt: voltam bányalakatos, szerszámszerkesztő, vezettem céget. Szerettem a munkáimat, örültem, ha megoldottam valamit. Mégis, ma már tudom, ez csak a felület, csupán egy része az énemnek. Az vagyok, ami itt látható, olvasható.
Korábban is igyekeztem magam képekben kifejezni.
Ebben a blogban nem csak a legfontosabb képeimről lesz szó. Lesznek érzések, kérdések, gondolatok, amit írásban fogalmazok meg.
Beszámolok az általam fontosnak ítélt eseményekről is, dokumentálva azokat.
Az itt közölt képek és szövegek B. Molnár Béla szellemi tulajdonát képezik. Bármilyen felhasználásuk a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően csak a szerző engedélyével lehetséges.
A képekre kattintva azok nagy méretben is láthatók.