Katt a képre, majd a nagyításhoz még egy katt, így jól láthatók a részletek
Piros tinóru (Xerocomus rubellus)
Kontyvirág termése (Arum maculatum?)
*
2011. augusztus 24., szerda
Egy gomba, egy növény
*
Katt a képre, majd a nagyításhoz még egy katt, így jól láthatók a részletek
Piros tinóru (Xerocomus rubellus)
Kontyvirág termése (Arum maculatum?)
*
Katt a képre, majd a nagyításhoz még egy katt, így jól láthatók a részletek
Piros tinóru (Xerocomus rubellus)
Kontyvirág termése (Arum maculatum?)
*
2011. augusztus 19., péntek
2011. augusztus 17., szerda
Variációk egy témára (tanulmány)
*
Világítási változatok (egy kimúlt vincseszterrel)
Csendélet
Élet-csend
Csend
*
Világítási változatok (egy kimúlt vincseszterrel)
Csendélet
Élet-csend
Csend
*
2011. augusztus 14., vasárnap
Erdei séta augusztusban
*
Pilisszentlászló környékén jártam pár napja. Még június vége felé fényképeztem itt a turbánliliomot, meg akartam nézni, milyen a termése. Íme:
(Érdemes a képekre kattintani)
Elég száraz az erdő, de itt-ott azért látni gombát. Szeretem őket fényképezni, szeretem látni a finom textúrájukat.
Piruló galóca
Talán belőle is az lesz
A fatönkökön már híznak a különféle taplók
*
Pilisszentlászló környékén jártam pár napja. Még június vége felé fényképeztem itt a turbánliliomot, meg akartam nézni, milyen a termése. Íme:
(Érdemes a képekre kattintani)
Elég száraz az erdő, de itt-ott azért látni gombát. Szeretem őket fényképezni, szeretem látni a finom textúrájukat.
Piruló galóca
Talán belőle is az lesz
A fatönkökön már híznak a különféle taplók
*
Eltűnt régi ízek
*
Gyerekkorom nagy részét falun töltöttem. Nem fogom már elfelejteni azokat a lédús paradicsomokat, amiket a határban csavarogva, ha megszomjaztunk, levettünk a bokráról. De azt a tejfölt sem, amit Héregről hoztak az asszonyok minden héten árulni. Ezeknek ízük, zamatuk volt.
Nagyapámnak – aki 1953-ban halt meg – ebben a faluban volt egy kis gyümölcsöse. Ő hajdanán – még a II. Világháború előtt – a Földművelési Minisztériumban dolgozott valamilyen tisztviselőként, és ugyan pénzügyes volt, de valamelyest érthetett a gazdálkodáshoz. Ezt a gyümölcsöst akkor telepítette a legváltozatosabb fajtákból. Kulákká és osztályidegenné is minősítették természetesen a „fordulat éve” után.
A lényeg: ebben a gyümölcsösben én még igazi jó gyümölcsöket ettem a fára kapaszkodva: ropogós cseresznyét, búzáskörtét. Ha jól emlékszem, London-pepinnek hívták azt a körtét, amit szintén nagyon szerettünk. Volt ott finom jó nyári alma, és a téli (télálló) almák: Jonathán, leánycsöcsű és a kedvencem, a batul. (Ez egy aranysárga, a napsütötte oldalán kis halványpiros folttal bíró alma volt, kemény, illatos és szaftos, jellegzetes, mással össze nem téveszthető ízzel. Batult azóta is hiába keresnék, sehol sem találni.) A téli almákat a pincében farácsokon tél végéig el lehetett tartani.
Ja, és permetezőgépet soha nem láttam ott.
Az első téeszesítéskor a jellege miatt nem került be a „közösbe”, beszolgáltatási kötelezettség búzából, kukoricábol, zsírból stb. persze volt. Nagyapám halála után Édesanyám gondozta addig, mikor végül valamikor a hatvanas években sikerült beadni a tsz-be. A nyolcvanas években jártam arra utoljára, minden kipusztult, mindent felvert a gaz …
Kár érte. És kár a lassan végképp eltűnő fajtákért. Mindent ellepnek a nagyüzemileg termesztett és a bevásároló központok által preferált látványos vagy raktáraikban könnyebben tárolható, de szegényesebb beltartalmú és ízvilágú fajták.
http://www.blogger.com/img/blank.gif
Erről érdemes ezt megnézni:
*
Gyerekkorom nagy részét falun töltöttem. Nem fogom már elfelejteni azokat a lédús paradicsomokat, amiket a határban csavarogva, ha megszomjaztunk, levettünk a bokráról. De azt a tejfölt sem, amit Héregről hoztak az asszonyok minden héten árulni. Ezeknek ízük, zamatuk volt.
Nagyapámnak – aki 1953-ban halt meg – ebben a faluban volt egy kis gyümölcsöse. Ő hajdanán – még a II. Világháború előtt – a Földművelési Minisztériumban dolgozott valamilyen tisztviselőként, és ugyan pénzügyes volt, de valamelyest érthetett a gazdálkodáshoz. Ezt a gyümölcsöst akkor telepítette a legváltozatosabb fajtákból. Kulákká és osztályidegenné is minősítették természetesen a „fordulat éve” után.
A lényeg: ebben a gyümölcsösben én még igazi jó gyümölcsöket ettem a fára kapaszkodva: ropogós cseresznyét, búzáskörtét. Ha jól emlékszem, London-pepinnek hívták azt a körtét, amit szintén nagyon szerettünk. Volt ott finom jó nyári alma, és a téli (télálló) almák: Jonathán, leánycsöcsű és a kedvencem, a batul. (Ez egy aranysárga, a napsütötte oldalán kis halványpiros folttal bíró alma volt, kemény, illatos és szaftos, jellegzetes, mással össze nem téveszthető ízzel. Batult azóta is hiába keresnék, sehol sem találni.) A téli almákat a pincében farácsokon tél végéig el lehetett tartani.
Ja, és permetezőgépet soha nem láttam ott.
Az első téeszesítéskor a jellege miatt nem került be a „közösbe”, beszolgáltatási kötelezettség búzából, kukoricábol, zsírból stb. persze volt. Nagyapám halála után Édesanyám gondozta addig, mikor végül valamikor a hatvanas években sikerült beadni a tsz-be. A nyolcvanas években jártam arra utoljára, minden kipusztult, mindent felvert a gaz …
Kár érte. És kár a lassan végképp eltűnő fajtákért. Mindent ellepnek a nagyüzemileg termesztett és a bevásároló központok által preferált látványos vagy raktáraikban könnyebben tárolható, de szegényesebb beltartalmú és ízvilágú fajták.
http://www.blogger.com/img/blank.gif
Erről érdemes ezt megnézni:
*
2011. augusztus 10., szerda
2011. augusztus 5., péntek
Művészetek Völgye – Kapolcs
*
A két utolsó napra mentem le Kapolcsra. Többnyire a Kaláka Versudvarban voltam. A Kalákáékat sajnos többnyire csak a megzenésített gyermekverseikről ismerik - pedig például fantasztikusak a Kányádi feldolgozásaik - így aztán rengeteg gyerek volt. Csak az okozott néha kisebb malőrt, hogy az esti, „felnőtt” koncertjeikre is ott maradtak a pöttömök, ami azért olykor zavarta az előadást.
A „Tengerecki Kaláka”, játékmester: Boka Gábor
Ő volt Tengerecki Pál:
Persze azért bóklásztam másfelé is, nagy öröm volt például a Vujicsics együttest is hallgatni.
*
A két utolsó napra mentem le Kapolcsra. Többnyire a Kaláka Versudvarban voltam. A Kalákáékat sajnos többnyire csak a megzenésített gyermekverseikről ismerik - pedig például fantasztikusak a Kányádi feldolgozásaik - így aztán rengeteg gyerek volt. Csak az okozott néha kisebb malőrt, hogy az esti, „felnőtt” koncertjeikre is ott maradtak a pöttömök, ami azért olykor zavarta az előadást.
A „Tengerecki Kaláka”, játékmester: Boka Gábor
Ő volt Tengerecki Pál:
Persze azért bóklásztam másfelé is, nagy öröm volt például a Vujicsics együttest is hallgatni.
*
2011. augusztus 4., csütörtök
A „Nyugat alkonya” legújabb kiadása
*
Politikusok világtörténelmi vízióitól ments meg Uram minket!
Ezt írja Lendvai L. Ferenc a Galamusban:
Az egész Nyugat-ellenes ideológia, így „a Nyugat alkonya” eszméjének legújabb kiadása is, amelynek gyermeteg fantazmagóriájával Közép-Európa élretöréséről most nálunk egy államvezetővé avanzsált félművelt futballista állt elő, valójában nem kapitalizmus-ellenesség, hanem civilizáció-ellenesség.
Lásd: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=82507:a-nyugat-alkonya-sokadik-kiadasban&catid=47:cslendvailferenc&Itemid=75
*
Politikusok világtörténelmi vízióitól ments meg Uram minket!
Ezt írja Lendvai L. Ferenc a Galamusban:
Az egész Nyugat-ellenes ideológia, így „a Nyugat alkonya” eszméjének legújabb kiadása is, amelynek gyermeteg fantazmagóriájával Közép-Európa élretöréséről most nálunk egy államvezetővé avanzsált félművelt futballista állt elő, valójában nem kapitalizmus-ellenesség, hanem civilizáció-ellenesség.
Lásd: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=82507:a-nyugat-alkonya-sokadik-kiadasban&catid=47:cslendvailferenc&Itemid=75
*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
