Pilisben, a Nagy-Kevély felé

*


Egy megszokott tekergő utamra indultam Pilisborosjenőről a végre tavasziasra forduló időben. Pár lépésre a Teve-szikláktól töményen mellbevágott a digitális barbárság újabb megnyilvánulása.

A sziklák felső permén virágszőnyeg: a hegyi ternye sárgállik. A tölgyesben már itt is nyílik az illatos és a fehér ibolya. A bársonyos tüdőfű bimbós és nyíló változatban is megjelent.

Feljebb, a dolomit sziklák között, a Nagy-Kevélyi kőfülke mellett a morzsalékos meredélyen, majd később a felette, a sziklák hasadékában is nyújtózik a fény felé a közönséges dercevirág. Vállaltam némi kockázatot, amikor vállamon a fotóstáskával, kezemben az állvánnyal a kőfülke mellett felmásztam a sziklák tetejére, de megérte. A dolomitsziklák morzsalékos tövében itt is találtam hegyi ternyét.

Jó kis séta volt, csak azokat a monitorokat tudnám feledni.

Nem sikerült igazán látványos képeket készítenem, de végre tavasz van!


Tájkép



Tevesziklák




Hegyi ternye


Fehér ibolya




Bársonyos tüdőfű




Közönséges dercevirág


Hegyi ternye



*

Érd, Duna-part

*


Errefelé most jártam először.

Lám, lassan mégis kitavaszodik. Az ártéri fák között a hóvirág lassan már elnyílik, a ligeti csillagvirág most kezdi bontogatni virágait.
















*

In memoriam Ranschburg Jenő

*


Tiszteltem és szerettem. Azon szerencsések közé tartozom, akik ismerték. A 70-es, 80-as években viszonylag gyakran találkoztunk, sokat tanultam tőle. Néhány bölcs mondatát csak néhány évtized múlva értettem meg.

Talán kis túlzás, de a két kisebbik lányomat neki köszönhetem.

Utoljára tavaly nyáron, a könyvhéten találkoztam vele.


A „Szülők lesznek” c. kötetének (Gondolat, 1979.) illusztrációit részben én készítettem. Emlékének tisztelegve ezek közül következzen néhány:















Ezek a gyerekek azóta valóban szülők lehetnek...

*

Vers az erdőben

*


(Frissítve, javítva március 5-én.)

A napsütéses szép időben végre kószáltam egyet a Budai hegyekben.

Amerre legutóbb nedves szürke köd kúszott a fák között, most a nap melengette a földet. Három hete jártam már erre, most egy kissé távolabbról csináltam ezt a képet.






A hátam mögött erdei pihenő, és valaki egy műanyag tasakban, négy kővel a sarkain, ezt hagyta ott az asztalon:


Reményik Sándor: Báthori László barlangja elõtt

Stein Gusztávnak


A barlang elõtt ültem elmerengve.
Lassan leszállt az est.
Éreztem, a távolban hogy nyüzsög
Gigászi hangyabolyként Budapest.
S láttam a Csendet még nagyobbra nõni,
És a hiúság vására fölé
Aranyszegélyes szemfedelet szõni.
S láttam: a rég-holt remetének lába
Hogyan kél versenyre az esti széllel,
És a hangyabolyt hogy tapossa széjjel...
Ültem a barlang elõtt elmerengve.

Itt ülhetett õ ötszáz év elõtt,
Húsz hosszú éven át:
A pálosrendi remete-barát.
Öreg betűit rótta, egyre rótta,
Magyarra fordítván a bibliát.
Csillag-hulláson tán tűnõdött néha,
De nem bántotta kétség, vak remény.
Mellette volt és vele volt az Isten -
És boldogabb volt biztosan, mint én.

Hárshegy, a budai hegyekben, 1924 május


Azért jó, hogy még ilyet is találni az erdőben …

(Az már csak egy apró kiigazítás, hogy nem ez a Bátori barlang, az a Nagy-Hárs-hegyen van.) (Szóval, ebben tévedtem. Ez bizony a Nagy-Hárs-hegy és a Bátori barlang!)


Még - vagy a néhány hideg nap után megint - nyílik a téltemető, és már megjelentek a foltos kontyvirág (Arum maculatum) levelei is.











*

Holnap!

*


„Elég volt! Legyen vége a komédiának! Belefáradtam! Atyaisten, micsoda szemérmetlenség!

...

Ők igen, minden nap, minden percben megkövetelik, hogy a többiek olyanok legyenek, amilyennek ők akarják! … Az nem lábbal tiprás! Az nem! Az csak az a sajátságos mód, ahogy ők látnak, ahogy ők éreznek. Persze, mindenki a maga módján! … Még ti is, nem?! …Hát persze! … Csakhogy kik vagytok ti?! … A nyáj! … A jó tehetetlen, az ingatag, a bizonytalan! … Ezek aztán jól ki is használnak benneteket … Elfogadtatják veletek a maguk világát, kényszerítenek, hogy ti is úgy gondolkodjatok és lássatok, mint ők! … Vagy legalábbis: ezzel áltatják magukat! … Mert végre is: mit sikerült rátok erőszakolni? … Szavakat! … Szavakat, amiket aztán mindenki a maga módján értelmez és ismételget! … De így keletkezik az úgynevezett közvélemény is! És jaj annak, akit egyszer egy ílyen sokszor ismételt szóval bélyegeznek meg!

…

…de menjetek s nézzetek szét az élő világban! Kél a nap. Az idő előttetek van, az majd olyan lesz, mondjátok, amilyennek akarjuk! … Igazán? … Ti?! … De aztán nekiálltok tisztelni a hagyományokat! Minden szokást! És elkezdtek beszélni, megismételve az összes szavakat, amiket eddig is mondottatok! És még azt hiszitek, hogy éltek?”


(Pirandello: IV. Henrik)





*

Hárshegy, január

*


Nyirkos, ködös volt az idő, amikor felmentem a Hárshegyre. Alig találkoztam valakivel, pedig ez közkedvelt sétaút. Hiába, január van, még ha enyhébb is az idő, mint máskor ilyentájt.












Meg is találtam, amit kerestem. Már kifelé megyünk a télből: előbújt a téltemető.


















*

Egy talált mondat

*


"...a hazaszeretet formája ma Magyarországon csak a kritikai gondolkodás lehet."


http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=45715%3Aradics-viktoria&catid=80%3Ag-7&Itemid=117&limitstart=3


*