Illatos tavasz (Két séta)

*


Szombaton jártam egyet az Ócsa melletti láperdőben










Mocsári gólyahír






A szárazabb részeken bogláros szellőrózsa virít









Megillatosodott az erdő a Hárshegyen. Ime, egy rövid délelőtti séta eredménye.

Mitől legyen az embernek tavaszi hangulata, ha nem ettől: mindent beborít az odvas keltike.
















Még pár nap, és a gumós nadálytő is nyílik






A csillogó gólyaorrnak még csak a friss levelei bújtak elő. Hát nem csodásak a színei?










Egy levélrügy: korai juhar





*

Budaörs, Odvas-hegy

*


Tombol a szent elhivatottságú bornírtság. A skizoid alkatú vezér primitív sameszai is nekimennek mindennek, amit nem ők építettek vagy avítt felfogásukkal ellentétes. A polgárinak nevezett párt jeles és Európai parlamenti képviselője alpári, obszcén szavakkal nyilatkozik meg a web2-n, és úgy gondolja, ez helyénvaló. (Van fogalmuk ezeknek az embereknek a polgári mentalitásról?!)
Értelmes ellenzék – március 15-e óta úgy tűnik – csak a pártokon kívül található. Csak nehogy itt is ellentétek törjék meg az alakulgató lendületet.

Az ország gyorsuló tempóban csúszik le gazdaságilag, szellemileg, morálisan. Érdemes elolvasni Boros László kiváló írását: http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=58648:provincialis-despotizmus&catid=9:vendegek&Itemid=66

Jó ebből a mocsokból legalább pár órára kiszakadni, egy kis tiszta levegőt szívni. Íme, egy félnapos kirándulás képei. Érdemes némelyikre rákattintani:




Mandulafa virágzó ága























Fekete kökörcsin






Sárga kövirózsa







Leánykökörcsin


*

Pilisben, a Nagy-Kevély felé

*


Egy megszokott tekergő utamra indultam Pilisborosjenőről a végre tavasziasra forduló időben. Pár lépésre a Teve-szikláktól töményen mellbevágott a digitális barbárság újabb megnyilvánulása.

A sziklák felső permén virágszőnyeg: a hegyi ternye sárgállik. A tölgyesben már itt is nyílik az illatos és a fehér ibolya. A bársonyos tüdőfű bimbós és nyíló változatban is megjelent.

Feljebb, a dolomit sziklák között, a Nagy-Kevélyi kőfülke mellett a morzsalékos meredélyen, majd később a felette, a sziklák hasadékában is nyújtózik a fény felé a közönséges dercevirág. Vállaltam némi kockázatot, amikor vállamon a fotóstáskával, kezemben az állvánnyal a kőfülke mellett felmásztam a sziklák tetejére, de megérte. A dolomitsziklák morzsalékos tövében itt is találtam hegyi ternyét.

Jó kis séta volt, csak azokat a monitorokat tudnám feledni.

Nem sikerült igazán látványos képeket készítenem, de végre tavasz van!


Tájkép



Tevesziklák




Hegyi ternye


Fehér ibolya




Bársonyos tüdőfű




Közönséges dercevirág


Hegyi ternye



*

Érd, Duna-part

*


Errefelé most jártam először.

Lám, lassan mégis kitavaszodik. Az ártéri fák között a hóvirág lassan már elnyílik, a ligeti csillagvirág most kezdi bontogatni virágait.
















*

In memoriam Ranschburg Jenő

*


Tiszteltem és szerettem. Azon szerencsések közé tartozom, akik ismerték. A 70-es, 80-as években viszonylag gyakran találkoztunk, sokat tanultam tőle. Néhány bölcs mondatát csak néhány évtized múlva értettem meg.

Talán kis túlzás, de a két kisebbik lányomat neki köszönhetem.

Utoljára tavaly nyáron, a könyvhéten találkoztam vele.


A „Szülők lesznek” c. kötetének (Gondolat, 1979.) illusztrációit részben én készítettem. Emlékének tisztelegve ezek közül következzen néhány:















Ezek a gyerekek azóta valóban szülők lehetnek...

*

Vers az erdőben

*


(Frissítve, javítva március 5-én.)

A napsütéses szép időben végre kószáltam egyet a Budai hegyekben.

Amerre legutóbb nedves szürke köd kúszott a fák között, most a nap melengette a földet. Három hete jártam már erre, most egy kissé távolabbról csináltam ezt a képet.






A hátam mögött erdei pihenő, és valaki egy műanyag tasakban, négy kővel a sarkain, ezt hagyta ott az asztalon:


Reményik Sándor: Báthori László barlangja elõtt

Stein Gusztávnak


A barlang elõtt ültem elmerengve.
Lassan leszállt az est.
Éreztem, a távolban hogy nyüzsög
Gigászi hangyabolyként Budapest.
S láttam a Csendet még nagyobbra nõni,
És a hiúság vására fölé
Aranyszegélyes szemfedelet szõni.
S láttam: a rég-holt remetének lába
Hogyan kél versenyre az esti széllel,
És a hangyabolyt hogy tapossa széjjel...
Ültem a barlang elõtt elmerengve.

Itt ülhetett õ ötszáz év elõtt,
Húsz hosszú éven át:
A pálosrendi remete-barát.
Öreg betűit rótta, egyre rótta,
Magyarra fordítván a bibliát.
Csillag-hulláson tán tűnõdött néha,
De nem bántotta kétség, vak remény.
Mellette volt és vele volt az Isten -
És boldogabb volt biztosan, mint én.

Hárshegy, a budai hegyekben, 1924 május


Azért jó, hogy még ilyet is találni az erdőben …

(Az már csak egy apró kiigazítás, hogy nem ez a Bátori barlang, az a Nagy-Hárs-hegyen van.) (Szóval, ebben tévedtem. Ez bizony a Nagy-Hárs-hegy és a Bátori barlang!)


Még - vagy a néhány hideg nap után megint - nyílik a téltemető, és már megjelentek a foltos kontyvirág (Arum maculatum) levelei is.











*