Az orbáni hatalom által elképzelt történelemhamisító emlékmű terv ellen a zsidó közösségeken kívül sokan felemelték a szavukat. Írók, művészek, történészek, értelmiségiek.
Mert ez nem zsidó ügy, ez magyar ügy, mindannyiunk ügye!
Elfogadhatatlannak tartjuk az egyoldalú, a Horthy-érát ártatlan áldozatként bemutatni kívánó emlékművet.
Vezető állami tisztségviselőktől olykor elhangzik ugyan: „A magyar állam nem védte meg polgárait.”
A tiltakozók felemlegetik, nem hogy nem védte meg, de állami segédlettel, a csendőrség, a közigazgatás, az állami tisztviselők szorgos közreműködésével küldték halálba honfitársaink százezreit.
Amiről viszont kevés szó esik: ez csak a végkifejlet volt. Nem nagyon esik szó az ide vezető útról, a 44-es tragédiát megelőző bő húsz évről. Néha felemlegetik Prohászka Ottokárt, aki már 1918-ban a numerus clausus szükségességéről beszélt. Nem esik szó arról, hogy „nemzeti”-nek nevezett (ismerős?) orvos szervezetek már 1919 nyarán listázták a feltehetően zsidó származású kollégáikat, hogy a mérnökök és építészek szintén „nemzeti” szervezete 1921-ben tett közzé listákat. Mindezt azért, hogy állami állásoknál vagy állami megrendeléseknél kizárják a nem keresztényeket.
Nem esik szó arról, hogy „keresztény” hallgatók 1919-ben előbb az orvoskaron, majd a Műegyetemen is kiverték zsidó társaikat az egyetemről.
Nem esik szó azokról a törvénytelenségekről, mikor ipar- és kereskedelmi engedélyeket vontak be bármiféle jogszabályi felhatalmazás nélkül. Aztán persze jöttek a zsidótörvények is.
A folyamatot kell látni, ami a múlt század elején indult. Egyre inkább a közbeszéd mindennapos részévé vált az un. zsidókérdés, az antiszemita propaganda, az „őrségváltás” követelése. Ebben bizony a magyar úri középosztály tevékeny részt vállalt, de népi íróink jó része is. A folyamatot kell látni, a negyed százados agymosást, ami a listázásokkal kezdődött és a vagonba tuszkolásokkal teljesedett be.
Ezért hamis az emlékmű terve, ezért kell szembenéznünk a múltunkkal. Nyilván nem a mai nemzedékeknek kell bűntudata legyen. Az viszont mindenkinek eszébe kell jusson, amikor valaki listázni akar, vagy bármely embercsoportot, mint csoportot akar megkülönböztetni, hová vezethet ez, hogy a csattogó fekete bakancsok milyen irányba masíroznak!
Nos, ma ezért gyűltünk össze néhány százan az „Eleven emlékmű – az én történelmem” civil csoport hívására, hogy ezekkel az emlékező tárgyakkal, kövekkel tiltakoztunk a kormány eszement és hamis emlékmű terve ellen.
Katt a képre + F11
