Nyárutó-őszelő

Még forró napokat élünk, de már ősz van. A fecskék még itt cikáznak a kék égen, de lassan már gyülekezni fognak, útra kelnek. Gyerekkorom óta várom őket április közepén, és magamban csendben búcsúztatom velük ilyenkor a nyarat.

Láthatóan megkezdődött a politikai szezon, a képernyőn is megint ott ágálnak a ripacsok.
Én változtam meg, vagy másról van szó, mint pár éve? Lehet, hogy nem is a közjó elérési módozatai körül folyik, olykor vicsorogva a küzdelem? Más ma már a tét? Néhány éve még lelkesen figyeltem, ma egyszerűen taszít, amit látok.

Kimenekülni a városból. Mátra, a Kékes északi oldala, ahol nem járnak a turisták. Itt béke van, csend, és lehet szemlélődni. Találtam ugyan jó néhány, számomra csodás virágot, dagonyáztam a mocsárban a gólyahírért és a réti füzényért, de az itt következő két kép az, amiért érdemes volt hajnalban kelni, és kilométereken keresztül cipelni a felszerelést.
Ezek most rólam szólnak.