Hol beborul, hol esik, de azért jó a madárfüttyös erdőben kószálni. Az előző bejegyzés képei Fóton készültek, most is ide mentem vissza. Az okokról később.
Persze megnéztem most is a még vadul nyíló ezerjófüvet, igaz, pár száz méterrel arrébb. Érdekes, hogy míg a néhány napja látott virág szirmainak alapszíne szinte fehér, csak az erei lilásak, ezek sokkal sötétebbek, a szirmok is lilába hajlók.
Csendesen bókol a pongyola harangvirág
A farkas kutyatej már érleli a termését
Nos, azért mentem vissza Fótra, mert az ebnyelvűfű virágáról készített felvételemmel elégedetlen voltam. Íme az új felvételek, de egyúttal a növény habitusfotóját is felteszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése