A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Spiró György. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Spiró György. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 29., csütörtök

Négy éves az Eleven Emlékmű


2018.03.24. 

Megemlékezés, beszélgetés, vita és kiállítás az évfordulón

Arcok


Katt a képre + F11








Majtényi László

Majtényi László

Csoszó Gabriella

Parti Nagy Lajos

Parti Nagy Lajos

Závada Pál

Spiró György

Spiró György



Nemes Csaba és Czene Gábor

Gerlóczy Ferenc

Rényi András


Csoszó Gabriella

2012. június 17., vasárnap

Horthy, Horthy!





„Elég volt!” cimmel hirdettek meg egy, a Horthy-kor (vagy kór) restaurációja elleni tüntetést.
Igaz, meleg volt, de így is feltűnő volt, hogy csak pár ezren jöttek el. Még mindig nem látják, nem értik, miről van szó?

Természetesen (?) megjelent pár ellentüntető is és Horthy, Horthy kiáltással nyitottak.
Nem értem. Ezek az emberek nem tudnak arról, hogy a az általuk dicsőített kormányzó vitte az országot abba a háborúba, ami összesen kb. egy millió magyar áldozatot követelt? Nem tudnak a gyenge fegyverzettel és a téli hidegben megfelelő ruházat nélkül a Don-kanyarba kihajszolt II. Magyar Hadseregről, annak hozzávetőleg 100.000 fős veszteségéről? Mit kerestek ott? A vagonokba zsúfolt és deportált áldozatokról nem szólok, hiszen ők „csak zsidók” voltak. Radnóti is.
Országgyarapítás? Pár évre, és ezen az áron?
A nyitány után „Nem akarunk buzi olimpiát!, Hülye buzik! Mocskos kommunisták!” következett.
Aki nem ilyen agyatlan Horthy-hívő, az buzi vagy/és kommunista? És hogy jön ide az olipia?
Biztos bennem van a  baj, hogy nem értem.
Vajon miért jut eszembe ilyenkor újra és újra Spiró Feleségvesenye? Másnak nem?

Csak néhány kép:
(A nagyobb méretért és élesebb képért érdemes rákattintani.)











2011. június 5., vasárnap

Könyvheti arcok

*



(Újrafaragva 2.)




Spiró György





Parti Nagy Lajos









Esterházy Péter





Egy leendő olvasó










György Péter

(Éppen most olvasom nemrég megjelent könyvét: „Apám helyett”. Nem is tudom mikor kavart fel ennyire mélyen egy olvasmány.

Műfaja? Valahogy a történelmi mű, egy korszak kultúrtörténete, az esszé és a fejlődésregény keveréke. György Pétertől nem idegen a bonyolult fogalmazás. Ebben a könyvében az ábrázolt téma összetettségére, tragikus bonyolultságára rímel, amikor egy egy mondatában az adott helyzet teljes összefüggésrendszerét akarná kibontani. Váratlan kifejezései, szófordulatai is mintha ezt szolgálnák.
Nehéz, de mégis olvasmányos mű, csak lelkierő kell hozzá, de talán az igazság belátásához, megértéséhez nem az kell?)


*

2010. november 18., csütörtök

Helyzetértékelések

*


Valaki, aki az életemben az egyik legfontosabb, az előző bejegyzésemet elolvasva megkérdezte, tényleg az lesz, amit Spiró a Feleségversenyben jósolt?

Erre próbálok válaszolni, de szakavatottak segítségével.

Az elmúlt hónapokban több írás jelent meg a jogállamiság, a demokrácia, a Harmadik Köztársaság bukását jelezve. Az első talán Majtényi László dolgozata volt még 2009. decemberében:
http://www.es.hu/index.php?view=doc;24840

Idén júliusban Halmai Gábor ÉS-beli szenvedélyes kirohanása (http://www.es.hu/index.php?view=doc;26392 )
többeket reagálásra ösztönzött, és egy vitasorozatot generált a hetilapban.


Fontos Halmai vitát lezáró cikke is. Az első két bekezdés akár át is ugorható, mert a vitában résztvevőket, azok álláspontját ismerteti.
http://www.es.hu/2010-09-26_jogallami-ellenforradalom-8211-illiberalis-demokracia


Számomra a vitában a legpontosabb, és kutatási eredményekkel is alátámasztott értékelést Vásárhelyi Mária adta:
http://www.es.hu/2010-09-30_roncstarsadalom-

(Logikailag ide kapcsolódik Majtényi László szövege is, bár nem a vita részeként hangzott el/jelent meg :
„Az emberi jogi jogsértéseknek van részük, mely valahol az unalom, az érdektelenség ködébe vész, ingerküszöbünket el sem éri. Olyan országban élünk, amelynek néhány hónapja hatalomra került kormánya parlamentjével hetente módosíttatja az alkotmányt, és most bejelentette igényét a független alkotmánybíráskodás megszüntetésére, de legalább korlátozására. Az ezzel kapcsolatban érezhető közöny kulturális alapjai sem annyira rejtélyesek: a magyarázat a liberális demokrácia intézményeibe vetett bizalom általános meggyengülésével lehet kapcsolatban, amit pedig a politikai osztály egésze és az általa üzemeltetett állam züllése és korrupciója okozott.” http://www.es.hu/2010-11-10_milyen-orszagban-elunk )

Visszatérve az ÉS-beli vitához, Nádas Péter néhol kissé nehezen követhető, a kutatási adatokkal nem mindig egybevágó kijelentéseivel együtt is fontos képet ad, elsősorban jelenünk történelmi, társadalomfejlődési kontextusba helyezésével.
http://www.es.hu/2010-10-10_a-dolgok-allasa


A fentiekhez mit lehet hozzátenni?

Egyrészt a társadalom nagy része bódulatban él, vagy a fent elemzett okok miatt erősebb a közönye, mint a felháborodása. Ráadásul mi magyarok az elmúlt jónéhány évtizedben úgy szocializálódtunk, hogy nem villogni, kibekkelni, a lehetőségekkel élni, aztán majd csak lesz valahogy.
Nincs ma olyan hiteles politikai erő, amelyik ébresztőt tudna fújni, amelyik kovásza, katalizátora lehetne egy demokratikus összefogásnak.
Még a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom előtt, februárban írtam:
„Nem ez a választás dönti el Magyarország sorsát! A sorsdöntő az lesz, ami az elkövetkező években, évtizedekben történik. Ha lesz megtisztulás, az ennek az egész pártstruktúrának az elsöprésével fog kezdődni. Egy olyan konstellációban, amikor nemcsak a tömegeknek, a polgároknak lesz elegük, de megteremtődnek olyan zászlóvivők is, akikből államférfi válhat. Akikben nem a hatalomvágy, hanem a moralitás munkál.”

Ezt sajnos azzal kell kiegészítenem, hogy a következő évekre viszont eldőltek a dolgok. A többi már a mai huszonéveseken múlik.

Ja, és a válasz: Spirónak nincs igaza.

Nem királyunk van, hanem államelnökünk, és nem is villanyszerelő volt.


*