Még májusban itt azt írtam: „Úgy tűnik, az MSZP-nek még
egy választási bukás kell, hogy talán ráébredjen, a demokratikus oldalnak ugyan
fontos-, de nem egyedüli, és nem főszereplője.”
Mesterházi a Műegyetem előtt
összefogást skandáló tömeg hallatán megsértődik mint egy durcás
hercegkisasszony, majd a többiekkel együtt kórusban zengi: „Gyurcsány a hibás!”
Többen leírták itt is, én is
tanúsíthatom, nem egy csoport provokációja zavarta meg a méltóságteljesnek és
gyújtóhangulatúnak szánt beszédet, a tömeg hangjában az ország demokratikus
érzületű részének követelése visszhangzott.
Bajnai sem ezt ígérte egy évvel
ezelőtt!
Persze, hadd citáljam B.
Brechtet, kissé átírva:
„Nem volna ezúttal
egyszerűbb, ha az Élcsapat
feloszlatná a népet
és újat választana?”
Igen, ugyanis ez az élcsapat
mentalitás nagyon ismerős! Miként az is: „A kongresszusunk eldöntötte!” Túl
sokan vagyunk még itt, akik megéltük, milyen az, ha a „szocialista demokrácia”
jegyében egy párt szabja meg a kereteket, a határokat.
Új megállapodás kell, és újra
kell fogalmazni a célt! Nem pusztán az Orbán-kormány leváltása a cél! A demokratikus
jogállamhoz kell visszatérni.
A jelen helyzetből egyetlen kiút
mutatkozik, az a korábban javasolt, de gyorsan elfelejtett menetrend, miszerint
az Orbán-rezsim leváltására jöjjön létre egy összellenzéki együttműködés azzal
a programmal, hogy az új, ideiglenes országgyűlés átmenetileg állítsa vissza a
2010-ben érvényes alkotmányt (vagy módosítsa a jelenleg hatályos alaptörvényt),
alkossa meg a legfontosabb törvényeket, szilárdítsa meg az ország gazdasági
helyzetét és záros határidőn belül írjon ki új választásokat egy újraírt (kétfordulós!)
választási törvény alapján. Az így megválasztott, már legitim országgyűlés
feladata legyen az új alkotmány kidolgozása és népszavazás útján történő
megerősítése.
Mint a hivatkozott cikkben is
írtam: Magyarország érdeke nem a hatalomváltás, nem valamelyik, most
ellenzéki párt helyzetbe hozása, hanem visszatérés a liberális, konszenzuális
demokráciához, egy normális váltógazdálkodáshoz.
Ha a mostani megállapodás
pártjainak vezetői ezt nem értik meg, 2014-ben nem lesz változás. A történelem
és az ország előtt a felelősség pedig ezeket a pártokat, de elsősorban az
MSZP-t terheli.
