Még a várható kemény hidegek előtt egy frissítő sétára indultam a Hárs-hegyre. A Szépjuhásznétól a déli oldalon indultam felfelé a kilátó felé. Hideg volt, de sütött a nap, apró hófoltokat is csak elvétve láttam, ki is melegedtem. Fent a tetőn már sokkal hidegebb volt, és az északi, észak-keleti oldalon, ahol elindultam lefelé, a fák és bokrok között összefüggő volt a pár centis hótakaró. Az göröngyös út - itt a nap korábban jobban érte - a letaposott hó olvadásnak indult, de most életveszélyes jégpáncéllá vált. A könnyű sétából kínkeserves, bokrokba és faágakba kapaszkodó ereszkedés lett.
Leértem a Bátori-barlanghoz.
Úgy húsz méterrel lejjebb, egy, most befalazott, másik bejárata is van a barlangnak. Tulajdonképpen egy odú.
Ahova beköltözött valaki. Most nem volt ott senki, csak az elrendezett holmija.
Itt egy ember „lakik”. A mínusz 10-15 fokban.
Magyarország, a XXI. században.
Dermedten, átfagyva értem vissza.
P. S.: Értesítettem az egyik karitatív szervezetet, megígérték, hogy kimennek …
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése