Szerb Antalról olvastam ma, ami közvetve(?) mai közállapotainkról is
szólt.
http://cspg.nolblog.hu/archives/2012/05/31/Hajlando-e_miniszter_ur_maglyan_elegetni_-_Betiltjak_Szerb_Antal_Magyar_irodalomtortenetet/
Természetesen nincs szó Szerb Antal betiltásáról, de
ha így megy tovább … A hajdani interpelláló szavai, érvei valahogy ismerősnek
tűnnek …
Kicsit átrendeztem a könyvespolcomat a kép kedvéért:
Hajdanán,
1963-ban, Szerb Antal: "A világirodalom története” nyitotta fel a szemem igazán
az irodalom, a kultúra irányába. Amikor kézbevettem, ez volt az első mondat: "Amint a világ egy csodával, a
világteremtéssel kezdődik, hasonlóképp az irodalomtörténet első ténye is egy
csoda (és egyben egy világ teremtése)."
Mellbevágott
a mondat, katartikus élmény volt. (Homéroszról írta.)
Hasonló,
áramütéshez hasonlítható érzés ért akkor is, amikor valamikor 1970-es évek
legelején a Nagykörúton, az Erkel Ferenc könyvesboltban lemezeket nézegetve
megkértem, hogy tegyék fel az egyiket. (Tájékozatlan voltam, nem tudtam, hogy
egy, azóta legendássá vált felvételre bukkantam, aminek a híre akkortájt végigsöpört a
városon.) Feltettem a fejhallgatót, és már az első másodpercek földhöz szegeztek.
Isaac Stern és David Oistakh játszották Vivaldi egyik kettősversenyét.
Ez ugyan
egy korábbi felvétel tőlük – az enyém 1968-as – de majdnem ugyanaz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése