Mint április 8-a óta minden munkanapon, ma is
kordonbontás volt a Szabadság téren. Előtte nemzetközi sajtótájékoztató volt,
amit Lovas Zoltán hívott össze a helyszínre. Bejelentette a Politikai Okokból
Kirekesztettek és Kriminalizáltak Érdekvédelmi Szervezetét.
Az apropót az adhatta, hogy a tervezett emlékmű-borzadály ellen tiltakozók közül néhányan a
hatalom számára elviselhetetlen szövegeket fújtak a kordont borító lepelre:
„Itt náci emlékmű nem fog épülni!” vagy „Nem vagyunk Horthy katonái!” Az
eseményeket szorgosan dokumentáló rendőrség
„falfirkálással elkövetett rongálás bűncselekmény” elkövetőjeként többeket
beidézett kihallgatásra és rabosított.
A ma
összegyűltek – részben a többiek iránti szolidarításként – ma is feliratokat
fújtak a nem létező falra. (Ezek után többek között Mécs Imre is megkapta az
idézést.)
Ki vagyok én? Éltem, szerettem,
dolgoztam. Viszontszerettek - született három lányom. Becsaptak, volt, akit én csaptam be. Sok helyen, sokféle munkám volt: voltam bányalakatos, szerszámszerkesztő, vezettem céget. Szerettem a munkáimat, örültem, ha megoldottam valamit. Mégis, ma már tudom, ez csak a felület, csupán egy része az énemnek. Az vagyok, ami itt látható, olvasható.
Korábban is igyekeztem magam képekben kifejezni.
Ebben a blogban nem csak a legfontosabb képeimről lesz szó. Lesznek érzések, kérdések, gondolatok, amit írásban fogalmazok meg.
Beszámolok az általam fontosnak ítélt eseményekről is, dokumentálva azokat.
Az itt közölt képek és szövegek B. Molnár Béla szellemi tulajdonát képezik. Bármilyen felhasználásuk a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően csak a szerző engedélyével lehetséges.
A képekre kattintva azok nagy méretben is láthatók.