A tiltakozás folytatódott, mert a tegnap lebontott
kordont (lásd az előző bejegyzést) mára újraépítették, az eddig megkímélt emlékköveket, emléktárgyakat a
téren máshova hurcolták.
A civilek most már szerszámokkal felkészülve nem
csak a kordont, de annak állványzatát is lebontották, visszahozták és újraépítették
az „Eleven emlékművet”.
Tegnap irritált a sok pártlogó, szerencsére mára
ezek eltűntek, bár a tiltakozás központi részétől nem messze – nem hagyhatták
ki - az egyik párt ajánló ívekre gyűjtött aláírásokat.
Katt a képre + F11
Az emlékezés és párbeszéd székein Jovánovics Györggyel
beszélgetett Magyar Fruzsina.
Ki vagyok én? Éltem, szerettem,
dolgoztam. Viszontszerettek - született három lányom. Becsaptak, volt, akit én csaptam be. Sok helyen, sokféle munkám volt: voltam bányalakatos, szerszámszerkesztő, vezettem céget. Szerettem a munkáimat, örültem, ha megoldottam valamit. Mégis, ma már tudom, ez csak a felület, csupán egy része az énemnek. Az vagyok, ami itt látható, olvasható.
Korábban is igyekeztem magam képekben kifejezni.
Ebben a blogban nem csak a legfontosabb képeimről lesz szó. Lesznek érzések, kérdések, gondolatok, amit írásban fogalmazok meg.
Beszámolok az általam fontosnak ítélt eseményekről is, dokumentálva azokat.
Az itt közölt képek és szövegek B. Molnár Béla szellemi tulajdonát képezik. Bármilyen felhasználásuk a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően csak a szerző engedélyével lehetséges.
A képekre kattintva azok nagy méretben is láthatók.