2012. március 7., szerda

Mégis lesz tavasz?

*


Tavaly január 19-én fényképeztem a Hárs-hegyen téltemetőt. Az elmúlt napokban párszor jártam arra, de csak mára bújtak elő az első példányok. Kissé csenevészek, kevesebb is van mint tavaly, de akkor is, számomra az első idei tavaszi virág!


Eranthis hyemalis


*

2012. március 4., vasárnap

Kép és zene

*


Nem is tudom, miért nem tettem fel eddig zenét. (Na jó, egyszer volt egy kivétel.)

Tehát két olyan zene, ami nagyon bennem él, de előtte egy kép.
(Katt a képre.)





http://www.youtube.com/watch?v=IrW7dlDHH28


http://www.youtube.com/watch?v=rMWHYOj28D8



*

2012. február 18., szombat

József Attila - Kossuth tér

*






Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

...



Őt akarja eltüntetni "Pártunk és Kormányunk" a Kossuth térről!


*

2012. február 13., hétfő

Budapest, 1945. február 13.

*






67 éve szabadult fel Budapest. De milyen áron?!

Néhány harcias hazámfia figyelmébe is ajánlom:


http://wangfolyo.blogspot.com/2011/02/ostrom-utan.html
Kettős katt a térképek piros pontjaira!



*

2012. február 10., péntek

Göncz Árpád 90.

*



Hajdanvolt III. Köztársaságunk első köztársasági elnöke, Göncz Árpád, 90 éves.

Az Isten éltesse jó egészségben, sokáig!












*

2012. február 3., péntek

Fagyos séta a Hárs-hegyen

*



Még a várható kemény hidegek előtt egy frissítő sétára indultam a Hárs-hegyre. A Szépjuhásznétól a déli oldalon indultam felfelé a kilátó felé. Hideg volt, de sütött a nap, apró hófoltokat is csak elvétve láttam, ki is melegedtem. Fent a tetőn már sokkal hidegebb volt, és az északi, észak-keleti oldalon, ahol elindultam lefelé, a fák és bokrok között összefüggő volt a pár centis hótakaró. Az göröngyös út - itt a nap korábban jobban érte - a letaposott hó olvadásnak indult, de most életveszélyes jégpáncéllá vált. A könnyű sétából kínkeserves, bokrokba és faágakba kapaszkodó ereszkedés lett.
Leértem a Bátori-barlanghoz.






Úgy húsz méterrel lejjebb, egy, most befalazott, másik bejárata is van a barlangnak. Tulajdonképpen egy odú.
Ahova beköltözött valaki. Most nem volt ott senki, csak az elrendezett holmija.







Itt egy ember „lakik”. A mínusz 10-15 fokban.

Magyarország, a XXI. században.



Dermedten, átfagyva értem vissza.


P. S.: Értesítettem az egyik karitatív szervezetet, megígérték, hogy kimennek …



*