Erdélyben, 2010. január 20-26-ig

------------------------------------------------------------------------------


Van egy ember Erdélyben, aki arra tette fel az életét, hogy a hányatott sorsú gyermekeknek otthont teremtsen. Egy ember, aki mély, belső hite parancsát követve lehajol az elesettekért, és szeretettel emeli fel őket. Nem azt nézi, ki miben hibás az adott helyzetért, nem a szülőket akarja büntetéssel vagy más módon a szerinte helyes útra terelni, a gyermekeknek nyújt kezet, és befogadja őket, mindent megadva, hogy emberré cseperedhessenek. Böjte Csabával 2008 pünkösdjén találkoztam, erről akkor írtam is:
http://latogato.blogspot.com/2008/05/erdly-pnksd-tjn-iii-rsz.html

A mostani utazásomnak két célja volt: a kiállításom és a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítvány hálózatából megnézni néhány otthont.





A kiállításom megnyitójáról most kaptam meg néhány képet a barátaimtól.







Böjte Csaba 18 évvel ezelőtt kezdte az elhagyott, árva vagy lehetetlen körülmények között élő gyermekek gondozását Déván, és mára egész Erdélyre kiterjedő gyermekotthon- és a rászorulók számára napközi otthon hálózatot hozott létre. (http://www.devaigyerekek.hu/ ) Az alapítvány Erdélyben 17 bentlakó – vagyis teljes ellátást biztosító – otthont és 41 napközi otthont működtet úgy, hogy ezt teljes egészében adományokból finanszírozza. Magyarországon is működik egy otthon a fennhatósága alatt.

Böjte Csaba családot alapított. Hihetetlen energiával, egy nagy, szeretetteljes családot. Nem tudom, van-e még ember, akire ilyen nagy tisztelettel, megbecsüléssel tudok felnézni. Azt kívánom, sok ereje és jó egészsége legyen, hogy ezt a munkáját minél tovább folytathassa.

Balázs barátommal lehetőségem volt néhány otthonba ellátogatni. Szovátán, Csíksomlyón és Gyimesbükkön bentlakó otthonban, Alsósófalván, Zetelakán és Hidegségen napközi otthonban voltunk.
Csupa jólnevelt, mosolygó és mindennel ellátott gyermeket láttam és elhivatott nevelőket. A hivatásos nevelők mellett több önkéntes is van a gyermekekkel. Van aki Budapestről ment le pár hétre, és már egy éve napi 24 órában szolgálatban van, de van aki Drezdából vagy az Egyesült Államokból érkezett.

Amikor megérkeztünk Szovátára, a gyerekek a nevelőjükkel éppen fociztak. Balázs barátom is rögtön beállt közéjük. (Ő is önkéntesként kezdte másfél éve, de már egy éve hivatásszerűen végez szervezési, koordinálási munkát „Csaba testvér” mellett.)


Egy beszúrás, mert miközben ezt a bejegyzést írtam, friss hírt kaptam.
Az előzmények:
Mialatt kint voltam, Balázs barátom kapott egy hívást B.-ból, az ottani önkormányzat gyermekvédelmi referensétől, hogy van náluk négy gyermek, akiket el kellene helyezni, de az anya azt szeretné, ha a gyermekek egy helyre kerülnének. Egyáltalán az elhelyezés is gondot okoz a hivatalos gyámügyi csatornákon, de ha sikerülne is, az lehetetlen, hogy ne különböző helyekre kerüljenek Romániában. Az asszony, akinek sem munkája, sem megfelelő szakképzettsége nincs, a gyermekeivel egy átmeneti krízisszálláson volt ott, B.-án, ahova egy onnan kb. 120 km.-re lévő faluból, az őket bántalmazó élettársától menekítették el. A krízisszálláson már csak néhány hétig maradhattak. (Az ottani jogszabályok szerint a krízisszálláson max. 62 napig lehet maradni, ennyi idő áll rendelkezésre a probléma megoldására.) Ráadásul egyes információk szerint az asszony is alkoholista, de a hírek szerint egyéb, a gyermekeket veszélyeztető körülmények is fennállnak. Ez a gyermekeken is látszott.
Balázs a helyszínen felmérte a helyzetet, beszélt az anyával, részletesen elmondta, mit tudnak nyújtani, és ha az anya ezt írásban kéri, akár 2-3 nap alatt megtalálják a megoldást.
A mai hírem:
A négy gyermek tegnap óta már az egyik bentlakó otthonban van - együtt.
Ott a szeretetet és a segítséget tudom, hogy megkapják. Talán kis lelkük is kiheveri az eddigi hányattatásokat.



Néhány kép Szovátáról:
















A napközi otthonokba nehéz helyzetű családok gyermekei járhatnak. A berendezésük, felszereltségük egyszerűbb, mint a bentlakásos otthonoké, olyannal is találkoztam, hogy valaki ideiglenesen a saját lakásában rendezett be 10-15 gyerek számára napközit, de az is előfordul, hogy a parókián működtetik. Itt a konyha is egyszerűbb, de a gyerekek a tanulási segítség mellett enni is kapnak.
Az egyik helyen, ahova már estefelé érkeztünk meg, és a gyermekek már nem voltak ott, beállított egy tíz év körüli fiúcska. „Ő a Sanyika – mutatta őt be a nevelő – minden héten jön lefürödni és fehérneműt cserélni.”



Alsósófalva, napközi otthon:





Szeretem az erdélyi tájat, de most csak egyszer tudtam egy rövid ideig bóklászni, egy kis falu, Lövéte felett a domboldalon. Innen ez a három kép:

Erdély, Pünkösd táján II. rész

Romániában és persze Erdélyben is most készülnek az önkormányzati választásokra. Sokakkal egyetértve, én is úgy látom, a kisebbségi létből következően, a hivatalosság románosító törekvései és nem utolsósorban a román ortodox egyház agresszív terjeszkedése miatt az erdélyi magyarságnak egységes érdekérvényesítésre alkalmas szerveződésre van szüksége. Az, hogy különböző ideológiai, világnézeti és stratégiai elképzelések léteznek, természetes. Ha viszont a parlamentben kevesebb magyar képviselő ülhet, ha kiszorulnak a kormányzati munkából, az erdélyi magyarság érdekei sérülnek. A Magyar Polgári Párt színrelépése ezt a megosztottságot eredményezi. A magyarországi jobboldal ráadásul erőteljesen ráerősít erre a folyamatra, miként itthon sem érdekli, mi az össznemzeti érdek, ott sem, hogy ennek milyen kimenetele lehet. O. V. kihasználja, hogy az itthoni történéseket és viszonyokat részleteiben nem ismerő emberek körében demagóg szlogenjeivel és neofita vallásosságával kétségkívül jelentős népszerűségre tett szert, és igyekszik támogatni a Szász Jenő törekvéseit. Semmi nem számít, csak az, hogy az ő törekvései érvényesüljenek. Ráadásul valójában ő sem ismeri a helyi viszonyokat. Jellemző példa erre a máréfalvi eset.

Szász Jenő Székelyudvarhely polgármestereként építési engedélyt adott ki egy cégnek egy hulladéktároló építésére oly módon, hogy az oda vezető út Máréfalva tulajdonát képező területen épül. (Ez olyan, mintha Budapest polgármestere tenné ezt, mondjuk Dunakeszivel.) A máréfalvi önkormányzat ezt természetesen megtámadta a bíróságon, de a jogszolgáltatás arrafelé sem gyorsabb, mint nálunk, ráadásul, ki tudja miért, a bíróság nem adott helyt a munkák leállítására vonatkozó indítványnak. A máréfalviak ugyanakkor bizonyos összefonódásokról is beszélnek, így érthető, hogy Szász Jenő nem élvez a faluban különösebb népszerűséget. 2007 őszén, az Európai parlamenti választások előtt, többek között ebbe a faluba kísérte el támogatóként O. V. Tőkés Lászlót úgy, hogy előre be sem jelentették az Elnök Úr érkezését, aki aztán megbántódott, hogy nem részesült az elképzelése szerinti megfelelő fogadtatásban.

Mialatt ott voltam, az RMDSz is tartott kampánygyűlést a faluban. Itt lényegesen többen jelentek meg, és érezhető volt a hangulatból, az emberek értik, érzik, mi a tét. Szorongva várom, másutt vajon mit hoz a választás.

Szomorú, hogy a magyarországi jobboldal rátelepszik az erdélyi politikai életre. Az is szomorú, hogy a magyar kormányszervek is mintha átengedték volna ezt a terepet nekik.

Lépjünk túl a politikán. Már amennyire ez egyáltalán lehetséges.

Balázs barátommal és fiával gyalog indultunk Máréfalváról pénteken reggel, hogy szombaton délre Csíksomlyóra érkezzünk. Este, Csíkszeredától már csak úgy 15 km-re, egy nagy fenyő tövében vert sátorban éjszakáztunk.

Nekik zarándoklat volt, nekem próbatétel.

A Csíksomlyói Búcsú az erdélyi katolikusok hagyományosan nagy és spirituális ünnepe évszázadok óta. Hitük szerint a búcsújárással bűnbocsánatot nyerhetnek. Az egyes falvakból, városokból sokan még ma is gyalogszerrel teszik meg az utat énekelve és imádkozva templomuk kis, nemzeti színű szalaggal díszített keresztje és zászlai alatt. Egy-egy ilyen „keresztalja” olykor több száz fősre is duzzadhat. Olykor a falu nevét táblára is kiírják.

Az már a legutolsó évek némely magyarországi szervezőinek leleménye, hogy megjelentek a „…-i Polgári Kör” feliratú táblák, a nagy magyar - sőt újabban turullal ékesített – lobogók és sajnos, mi sem természetesebb, az árpádsávos zászlók is. Szintén új jelenség – idén láttam először – a Wehrmacht-sisakos dübörgő motorosok vonulása.

Az erdélyi zarándokok számára a csíksomlyói búcsújárás lelki megtisztulás, vallási áhitat és öröm. Ők, miközben a Boldogságos Szűz Máriához imádkoznak, igazán észre sem veszik – mert nem ismerik a jelenség hátterét és mozgatórugóit – kik azok, akik ezt az alkalmat is valamiféle tüntetésre használják fel.

Felérve a Kissomlyó nyergébe, felemelő és megható érzés volt a több százezer összegyűlt embert látni. Az arcokon várakozás, vidámság és öröm. Az én lelkembe ezt égette be Csíksomlyó.

Megkísérlek ebből valamit visszaadni:

(A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is láthatók.)

Csíksomlyón




Egy székely Máréfalváról (Imre Dénes bá')

Egy máréfalvi arc Csíksomlyón (Olasz István)




Gyimesi leánykák




Gyimesi leányka




Gyimesi leánykák


Gyimesbükki keresztalja, vasárnap reggel, hazafelé