Erdélyben, 2010. január 20-26-ig

------------------------------------------------------------------------------


Van egy ember Erdélyben, aki arra tette fel az életét, hogy a hányatott sorsú gyermekeknek otthont teremtsen. Egy ember, aki mély, belső hite parancsát követve lehajol az elesettekért, és szeretettel emeli fel őket. Nem azt nézi, ki miben hibás az adott helyzetért, nem a szülőket akarja büntetéssel vagy más módon a szerinte helyes útra terelni, a gyermekeknek nyújt kezet, és befogadja őket, mindent megadva, hogy emberré cseperedhessenek. Böjte Csabával 2008 pünkösdjén találkoztam, erről akkor írtam is:
http://latogato.blogspot.com/2008/05/erdly-pnksd-tjn-iii-rsz.html

A mostani utazásomnak két célja volt: a kiállításom és a Böjte Csaba vezette Szent Ferenc Alapítvány hálózatából megnézni néhány otthont.





A kiállításom megnyitójáról most kaptam meg néhány képet a barátaimtól.







Böjte Csaba 18 évvel ezelőtt kezdte az elhagyott, árva vagy lehetetlen körülmények között élő gyermekek gondozását Déván, és mára egész Erdélyre kiterjedő gyermekotthon- és a rászorulók számára napközi otthon hálózatot hozott létre. (http://www.devaigyerekek.hu/ ) Az alapítvány Erdélyben 17 bentlakó – vagyis teljes ellátást biztosító – otthont és 41 napközi otthont működtet úgy, hogy ezt teljes egészében adományokból finanszírozza. Magyarországon is működik egy otthon a fennhatósága alatt.

Böjte Csaba családot alapított. Hihetetlen energiával, egy nagy, szeretetteljes családot. Nem tudom, van-e még ember, akire ilyen nagy tisztelettel, megbecsüléssel tudok felnézni. Azt kívánom, sok ereje és jó egészsége legyen, hogy ezt a munkáját minél tovább folytathassa.

Balázs barátommal lehetőségem volt néhány otthonba ellátogatni. Szovátán, Csíksomlyón és Gyimesbükkön bentlakó otthonban, Alsósófalván, Zetelakán és Hidegségen napközi otthonban voltunk.
Csupa jólnevelt, mosolygó és mindennel ellátott gyermeket láttam és elhivatott nevelőket. A hivatásos nevelők mellett több önkéntes is van a gyermekekkel. Van aki Budapestről ment le pár hétre, és már egy éve napi 24 órában szolgálatban van, de van aki Drezdából vagy az Egyesült Államokból érkezett.

Amikor megérkeztünk Szovátára, a gyerekek a nevelőjükkel éppen fociztak. Balázs barátom is rögtön beállt közéjük. (Ő is önkéntesként kezdte másfél éve, de már egy éve hivatásszerűen végez szervezési, koordinálási munkát „Csaba testvér” mellett.)


Egy beszúrás, mert miközben ezt a bejegyzést írtam, friss hírt kaptam.
Az előzmények:
Mialatt kint voltam, Balázs barátom kapott egy hívást B.-ból, az ottani önkormányzat gyermekvédelmi referensétől, hogy van náluk négy gyermek, akiket el kellene helyezni, de az anya azt szeretné, ha a gyermekek egy helyre kerülnének. Egyáltalán az elhelyezés is gondot okoz a hivatalos gyámügyi csatornákon, de ha sikerülne is, az lehetetlen, hogy ne különböző helyekre kerüljenek Romániában. Az asszony, akinek sem munkája, sem megfelelő szakképzettsége nincs, a gyermekeivel egy átmeneti krízisszálláson volt ott, B.-án, ahova egy onnan kb. 120 km.-re lévő faluból, az őket bántalmazó élettársától menekítették el. A krízisszálláson már csak néhány hétig maradhattak. (Az ottani jogszabályok szerint a krízisszálláson max. 62 napig lehet maradni, ennyi idő áll rendelkezésre a probléma megoldására.) Ráadásul egyes információk szerint az asszony is alkoholista, de a hírek szerint egyéb, a gyermekeket veszélyeztető körülmények is fennállnak. Ez a gyermekeken is látszott.
Balázs a helyszínen felmérte a helyzetet, beszélt az anyával, részletesen elmondta, mit tudnak nyújtani, és ha az anya ezt írásban kéri, akár 2-3 nap alatt megtalálják a megoldást.
A mai hírem:
A négy gyermek tegnap óta már az egyik bentlakó otthonban van - együtt.
Ott a szeretetet és a segítséget tudom, hogy megkapják. Talán kis lelkük is kiheveri az eddigi hányattatásokat.



Néhány kép Szovátáról:
















A napközi otthonokba nehéz helyzetű családok gyermekei járhatnak. A berendezésük, felszereltségük egyszerűbb, mint a bentlakásos otthonoké, olyannal is találkoztam, hogy valaki ideiglenesen a saját lakásában rendezett be 10-15 gyerek számára napközit, de az is előfordul, hogy a parókián működtetik. Itt a konyha is egyszerűbb, de a gyerekek a tanulási segítség mellett enni is kapnak.
Az egyik helyen, ahova már estefelé érkeztünk meg, és a gyermekek már nem voltak ott, beállított egy tíz év körüli fiúcska. „Ő a Sanyika – mutatta őt be a nevelő – minden héten jön lefürödni és fehérneműt cserélni.”



Alsósófalva, napközi otthon:





Szeretem az erdélyi tájat, de most csak egyszer tudtam egy rövid ideig bóklászni, egy kis falu, Lövéte felett a domboldalon. Innen ez a három kép: