Lógott ugyan az eső lába, de kiballagtam megint a Szilas-patakhoz. A borongós időben, a szép szórt fényben nem állhattam meg, hogy elővegyem a gépet. Mindennapos látvány a közönséges gyújtoványfű:
Miközben félig térdelve, félig fekve fényképeztem, a táskámra telepedett egy sáska, és mintha rámköszönt volna:
Valójában azért mentem ki, mert amikor legutóbb, szeptember elején arra jártam, csak a patak túloldaláról csodálhattam meg a mocsári nefelejcset. Most közelebb mentem, és nem bántam meg:
*
