Szeptember végén

Ma még meleg van, de a hosszú szárazság miatt hamarabb kezdett sárgulni a fák levele. A Szilas-patak mentén a víz közelsége miatt valamivel zöldebb a táj. A zöld juhar azért itt is az őszi képét mutatja, elsárgult propellerei már menetkészek.

Acer negundo

Még nyílnak a … szóval a patak mellett itt-ott még örömmel fedeztem fel néhány mocsári nefelejcs üde kék fejét.

Myosotis scorpioides

 

Július

Két séta: 

Pilisszentlászló környékén szellőztettem ki a fejem pár napja, ott találtam őket. Semmi különös, csak le kell hajolni vagy térdelni, és közelről megnézni finom szépségüket.

(Katt a képekre.)

 Kánya harangvirág (Campanula rapunculoides)

 Szeplős szegfű (Dianthus armeria)

Itt, nem messze, a város szélén folydogál a Szilas-patak. Néha ide is érdemes kisétálni.

Virágkáka (Butomus umbellatus)

 Mocsári nefelejcs (Myosotis scorpioides)

A Szilas-patak mellett

*


A Pólus mögött pár száz méterre folyik a Szilas (Palotai) - patak. Ez tulajdonképpen már a város vége, egy akácliget után kezdődnek a földek. Itt, a tarló mellett még virít a szöszös ökörfarkkóró:










A patak mentén bóklászva, a nedvességtől buja növényzetet csodálva, örömteli meglepetések értek. Nem vagyok egy „botanász”, csak egyszerűen szeretem a természetet, csodálom a növények sokféleségét. Csatangolásaimban az adja a legnagyobb örömöt, ha olyan növénnyel találkozom, amit még nem láttam, nem ismerem.

Ilyen volt ma a már majdnem elvirágzott, de még nyíló virágkáka:











Ilyen nedves helyen mindig jól érzi magát a fekete nadálytő.







Még hozzá sem volt szerencsém: a patak partját sűrűn benőtte a mocsári nefelejcs:








*