Dömör-kapu és Pilisszentlászló környéke

*


Még pénteken jártam egyet, a szép szórt napsütés csábított.
Először a Dömör-kapu felett kószáltam, tavaly lekéstem a virágzásáról, idén meg akartam nézni a pirosló hunyort. Gyönyörűen éled az erdő, találtam most sok más egyebet is, vegyük sorra:





Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)









Pirosló hunyor (Helleborus purpurascens)







Kislevelű hárs (Tilia cordata)






Kettesben (bogláros szellőrózsa és orvosi tüdőfű)







Tavaszi kankalin (Primula veris)







Galambvirág (Isopyrum thalictroides)








Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)






Pilisszentlászló felé, a titkos helyemen is körülnéztem:




Tavaszi lednek (Lathyrus vernus)






Ösztörüs veronika (Veronica chamaedrys)


*

Kora őszi séták, gombavadászat VI.

*


A Pilisszentlászló feletti erdő is tartogatott a számomra meglepetéseket.




Apró teremtmény a mohával benőtt fatönkön ágaskodó szarvasagancsgomba





Ösztörüs veronika sötét trombitagombák társaságában





És ilyen a közkedvelt lila pereszke (még nem kóstoltam)



Szeretem, amikor csak egy keskeny fénypászma világít meg valamit a fák sűrűjében.


Öregedő világító tölcsérgomba



Egy irtáson találtam a narancsvörös csészegombát






Gyűrűs tuskógomba



Megörültem, mert itt, egy széles út mellett, a korábbiaknál sokkal jobb helyen mutatta magát a pelyhes kenderkefű.





*

Nyárvége a fóti Somlyón

*


Bodor Pál (Diurnus) keserű megjegyzése egy tisztességgel megküzdött, tevékeny élettel a háta mögött, egy blogbejegyzésben: http://diurnusblog.nolblog.hu/archives/2010/09/02/Kedves_Rab_Laszlo/

„Egészségi állapotom még talán megengedne néhány évet. A magyar politikai élet alakulása kevésbé. A jobboldal markáns rétegei-alakulatai tagadhatatlanul fasisztoidok: jobb lesz hamarabb meghalni.”
Bodor Pál (Diurnus)
*

Egy kicsit kitisztult az idő, ki is menekültem a városból, el a melldöngető szájforradalmárok öntelt és képmutató nyilatkozatai elől. Az egyik legközelebbi hely, ahol csak a természet vesz körül: Fót, a Somlyó hegy, ahova évtizedek óta járok. Ez nem is annyira hegy, mint inkább domb. Jobbára tölgyes borítja, amit főleg fenn a gerincen megpróbál kiszorítani az itt is szaporodó bálványfa; a délkeleti oldalán akácos. Fölfelé ballagva baloldalt füves bokros területek mellett vezet az ösvény.

Nyílik még a molyhos napvirág:








A magas fű és a sűrűn növő kunkorgó árvalányhaj között alig lehet észrevenni az alig több, mint arasznyira növő pézsmahagyma apró virágait:













Az erdőszélen, de a nyílt, füves gerincen is most nyújtózik a bablevelű varjúháj:













Az aranyfürt is ilyenkor bontogatja sárga virágát:










A fák félárnyékában húzódik meg szerényen az ösztörüs veronika:








Délutánra megint nehéz, szürke felhők érkeztek, és eleredt a csendes őszi eső.


*

Vácrátóti séta

Egy elég elkeseredett vélemény a mai helyzetről Ranschburg Jenőtől: itt

A következő időszak nem sok jóval kecsegtet, inkább ki a zöldbe!




Ösztörüs veronika




Elvirágzott bazsarózsa bibéje




Egy kankalin hibrid




Most kezd virágozni a rebarbara (Rheum ribes)




Pufók árvacsalán




Pufók árvacsalán