A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mihancsik Zsófia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mihancsik Zsófia. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 3., szerda

Egy dühödt kiáltás





„Ezeknek az embereknek a nyomorát, a kiszolgáltatottságát, a keserűségét csak azzal lehet fokozni, ha hatalmi szóval még attól a minimális önállóságtól, a szabadságnak attól az illúziójától is megfosztják őket, amellyel az életüket megpróbálják túlélhetővé tenni. Hogy ők dönthessék el, mit vesznek a boltban a negyvenhétezer forintjukból …
Tessék tiszteletben tartani az életnek azt a szintjét is, ahol a túlélést csak az alkohol sötétje vagy a nyerőgép hordozta remény teszi lehetővé.
Tisztelt polgártársaim! Ne higgyenek a simabeszédűnek!
Esküszöm, jobban megvetem őket a minden porcikájukból kitüremkedő embertelenségükért, mint a vérközösséges, világnemzetes, turulmadaras néphülyítésükért. És ezekre van bízva embertömegek élete!”



2010. október 21., csütörtök

Napjaink

*


Mostanában nem reflektáltam a körülöttünk zajló eseményekre.
Egyrészt elkeserítő, másrészt undorító.
Hát ezért van az, hogy a február 8-i bejegyzésem volt az utolsó e tárgyban.

Ha tehetem, ezért is menekülök a városból, de azért persze látok, persze olvasok.

Dühös, indulatos cikket írt Mihancsik Zsófia a GALAMUS-ban. Indulatosat, de fontosat.

Őrá egyébként is érdemes odafigyelni.

*