2018. április 14., szombat

Április nyolcadika (Hevenyészett vázlat)



Annak az időszaknak, melynek 2018. április nyolcadika volt a végpontja, négy főszereplője volt: a Fidesz-kormány, az ellenzék (ellenzéki pártok), civil csoportok és végül(!) a választópolgárok (ma már nem használatos kifejezéssel: a nép).

Mielőtt a „választás” kimenetelének okait taglalnám, néhány általam használt fogalmat tisztázni kellene. Először is, a populista, a jelenségeket leegyszerűsítő, nacionalista, etnicista, vagy antiszemita gondolatokkal operáló pártokat jobboldalinak nevezem, szemben a konzervatívokkal, akik az adott helyzet megőrzését, a hagyományok tiszteletét – beleértve a Biblia tanításait - , a fontolva haladást részesítik előnyben.
Baloldalinak nevezem azokat a mozgalmakat, pártokat, melyek a szegényebb néprétegek, az egyik napról a másikra élők, a legelesettebbek, az kilátástalansággal küzdők képviseletét vállalják fel, az ő érdekükben tevékenykednek, politizálnak.


Nem megyek bele az elmúlt nyolc év elemzésébe, sokan leírták a Fidesz hatalomtechnikai manővereit, a hatalomkoncentrálás mértéke kb. a negyven évvel ezelőtti mértékűnek felel meg úgy, hogy a Fidesz a tömegtájékoztatást is maga alá gyűrte.


Fidesz-kormány

A Fidesz számára hatalma megerősítésére a sors ajándéka volt a 2015 nyarán kezdődött menekültválság. Ekkor lökte Orbán az országot a morális mélységbe.
Akik nem láttak a dolgok mögé, nem tájékozódtak, elborzadva nézhették a Keletihez terelt embertömeget a beton mellvédről, mint egy színházi karzatról. Közben aláfestésként a kormányzati hazugságáradat sulykolta, mit kell látniuk, gondolniuk. A témába bulldog módjára kapaszkodva lassan három éve megy az agymosás Brüsszelezéssel – és hogy ki ne maradjon némi, nem is nagyon bújtatott antiszemita felhang – Sorosozással megspékelve.

Ez az aljas manipuláció az Orbán rezsim legnagyobb bűne. Évtizedek kellenek majd, hogy az ország ebből a mentális és morális válságból kikecmeregjen. Ha egyáltalán.

Ez persze arra is jó volt, hogy elterelje a figyelmet a kormány és holdudvara egyéb mocskos ügyeiről.
Ezzel együtt érezhető volt az elbizonytalanodás, nem volt véletlen a hirtelen bedobott Erzsébet utalvány a nyugdíjasoknak és a „rendkívüli hideg” miatti 12.000.-Ft-os szavazatvásárlási ajánlat. (Megjegyzem, szánalmas, ahogy többen nekiestek a nyugdíjasoknak, mondván, Orbán megvette őket. Ennyit az un. baloldal értelmi színvonaláról.)

Ellenzéki pártok (Elsősorban az MSZP + ikertestvére)

Az ellenzék az elmúlt ciklusban is eljátszotta a neki kiosztott szerepet. Reagált a kormányzati intézkedésekre, sajtótájékoztatókat tartott, követte az eseményeket. Itt Budapesten.

Ha olyan esemény, tüntetés volt, amit nem ő szervezett, de médiamegjelenés volt várható, természetesen ott termett. (Pl. a CEU-tüntetésre szépen, öltönyben, nyakkendőben kivonult a teljes MSZP vezérkar, és mosolyogva álltak és nyilatkoztak a kamerák gyűrűjében.) Amikor viszont már nem csak a tényfeltáró újságírók, hanem az OLAF is visszaélésekkel terheltnek és a miniszterelnök családjáig érő csalássorozatnak írta le az Élios-ügyet, a magukat a legnagyobb demokratikus ellenzéki pártként aposztrofáló alakulatnak eszébe sem jutott az utcára hívni tagjait, szimpatizánsait, más dolguk volt. Akkortájt éppen a többi párttal egyeztettek irodáikban a befutó helyek elosztásáról.

Persze ez csak a felszín, a lényeg abban van, amiről hajlamosak megfeledkezni. Ferge Zsuzsa egy interjúban emlékeztet a szocialista kormányok időszakára: „… az egyik legérdekesebb tanulsága az elmúlt 25 év vizsgálatának, hogy még a magukat szocialistáknak nevező kormányok is mennyire kevéssé voltak szocialisták:
„Még a programjuk is nagyon kevéssé mutatott szociáldemokrata elemeket, kevés vagy semmi szó nem esett egyenlőségről, szegénységről, társadalmi integrációról.”
„A 2008-as válság után két kivétellel az Európai Unió összes államában növelték a jóléti kiadásokat, és ebben az adott országok lakosai partnerei voltak a kormánynak, mert megértették, hogy most új veszélyek vannak és akik érintettek, például a munkanélküliek vagy a szegények általában, a korábbinál nagyobb segítségre szorulnak.
A két ország, ahol a jóléti kiadások a válság utáni években is csökkentek, Észtország és Magyarország volt. Komoly, nem csak szociálpolitikai kérdés, hogy ez miért lehetett így.”

Az ellenzéki pártok, már hónapok óta magukkal és egymással voltak elfoglalva, ahelyett, hogy a vidéket járva igyekeztek volna elmondani, milyen országot kívánnának teremteni a NER helyett. (Rövid, világos program helyett ilyen, rém épületes üzenetek, ígéretek jelentek meg, mint tizenharmadik havi nyugdíj, ingyenes közüzemi szolgáltatások stb.) A kampány teljes időszakában vagy egymás ekézéséről vagy arról szóltak a hírek, azt olvashattuk az utolsó napig: egyeztetnek, nem egyeztetnek, segítik egymást, mégsem. Ha a szavazópolgár még figyelt is rájuk, csak azon gondolkodhatott el, vajon képesek lennének kormányozni?

Civilek

Sokan látták az ellenzéki pártok tehetetlenkedését, szűklátókörűségét és több csoport is alakult, megpróbáltak nyomást gyakorolni a pártok vezetőire, kikényszeríteni a koordinált indulást, illetve a szavazópolgárokat ebbe az irányba befolyásolni. Mint utolsó szalmaszálba kapaszkodtak ebbe, és hatalmas energiákat mozgattak meg az utolsó hetekben, napokban.

Egyes csoportok, némely, korábbi életművük okán megbecsült értelmiségiek érvelését magukévá tették, és az együttműködésbe, koordinált indulásba a Jobbikot is bekapcsolták. Súlyos mentális és morális félresiklás. Ezt még akkor is le kell írnom, ha olyan barátaim is részt vettek ebben, akiket munkájuk, tenni akarásuk okán nagyra tartok.

Választópolgárok – a nép

„Kormányváltó hangulat van!”- hirdették az ellenzék prominensei, írták hírportálok. Közben a 444.hu újságírói egy héttel a választás előtt körülnéztek Borsodban, és egészen mást tapasztaltak:
„Több mint húsz helyivel beszélgettünk a három településen, főleg szegény, hátrányos helyzetű, sok esetben közmunkát végző emberekkel. Ők pedig félelmetesen precízen mondták fel a kormány utóbbi hónapokban, sőt, lassan már években sulykolt üzeneteit, és tökéletesen rámutattak arra, miért okoz hatalmas károkat az, hogy a Fidesz-KDNP csúcsra pörgette a félelemkeltésen alapuló propagandát.”

Egy hátrányos helyzetű embereket segítő alapítvány vezetője írta:
„ (A támogatottjainknak fogalmuk sincs arról, mi az a civil szervezet, mi az a Soros törvény ... és azt sem tudják, milyen helyzetben van az [Alapítvány].) Az üzenet, ami átment, és mindent vitt: az a rettegés a migránsoktól. Egyetértenek mindannyian abban, hogy a Fidesz megvéd a nőerőszakoló migránsoktól. Ezt hallották a tv-ben, állandóan … mit gondolhattak volna?”

Az ellenzéki pártok vezetői burokban élnek, csak saját köreikben mozognak. Talán nem ártott volna az öltönyt, nyakkendőt levéve valamelyik segítő szervezethez csatlakozni időnként. Ezektől a vezetőktől nem is várnám el. Csak a szűken értelmezett pártérdekek és saját egzisztenciális érdekeik vezették őket. Céljukat elérték, bent fognak ülni a parlamentben, leteszik esküjüket Fidesz Alaptörvényére.

Még egy adalék Pestről, a helyzet totális félreértéséről: nyolcadikán este a várakozás idején kormányváltó hangulatról beszéltek, és az egyik elemző felvetette a Fidesz esetleges kisebbségi kormányalakítási lehetőségét is, majd beszélgetőpartnerével azt latolgatták, ezt a szerepet felvállalja-e Orbán.

Sok, magát baloldalinak valló háborog és „birka népet” emleget. Először is: láttak alternatívát? Van ma Magyarországon baloldali párt, amelyik az esélyegyenlőségért, a szegények, elesettek érdekében politizál? Tovább megyek: van ma Magyarországon konzervatív párt?

Utolsó kérdés: ’89 után melyik nem jobboldali kormány tett azért, hogy ne csak a piacgazdaságot és a képviseleti demokrácia alapintézményeit teremtsék meg, de a mindennapok demokratikus működését is?

Epilógus

Ez nem választás volt. Szépen elfogadtuk a Fidesz agymosással megírt forgatókönyvét és besétáltunk saját érdekei szerint kialakított választási törvénye színfalai közé. Eljátszottuk a „mintha demokrácia lenne” c. szomorújátékot. Legitimáltuk a Fidesz hatalmát.

Pedig egyszer vége lesz, csak attól félek, hogyan.

Lehet, nekem már nem kéne félnem.


2018. március 29., csütörtök

Négy éves az Eleven Emlékmű


2018.03.24. 

Megemlékezés, beszélgetés, vita és kiállítás az évfordulón

Arcok


Katt a képre + F11








Majtényi László

Majtényi László

Csoszó Gabriella

Parti Nagy Lajos

Parti Nagy Lajos

Závada Pál

Spiró György

Spiró György



Nemes Csaba és Czene Gábor

Gerlóczy Ferenc

Rényi András


Csoszó Gabriella

2018. március 20., kedd

Úton - útfélen



avagy koratavasz Lefkadán (2018.02.27-03.14)




Ezek közül néhányat már kintről megmutattam a fb-on, de íme, most itthon, összegyűjtve, és a saját gépemen kidolgozva.

Így, a havazás után talán ad némi reményt, talán itthon is lesz egyszer tavasz. 


Katt a képre + F11




Írisz (Iris unguicularis)

Kontyvirág, vagy közönséges kígyókonty (Arisarum vulgare)


Gólyaorr (Geranium brutium)

Gólyaorr (Geranium brutium)


Szellőrózsa (Anemone pavonina)

Szellőrózsa (Anemone pavonina)

Szellőrózsa (Anemone pavonina)

Holdviola (Lunaria annua)

Habszegfű (Silene colorata)

Habszegfű (Silene colorata)

2018. január 27., szombat

Téltemető


Fenn a Hárs-hegyen még 8-10 cm-es hó van, de foltokban, ahol elvékonyodott, már kidugták a fejüket.

Katt a képre + F11




2018. január 22., hétfő

Egy régi szerelem


A csíkmenasági Madonna


Először 1987-ben pillantottam meg, amikor Adi lányommal és székelyföldi barátaimmal többek között a Csíki medencét jártuk végig. Balogh Jolán kérésére és útmutatása alapján oszlopkereszteket és más művészettörténeti emlékeket kerestünk meg, hogy a készülő gyűjteményes kötetéhez az ostrom alatt elpusztult képei helyett felvételeket készítsek. (A nyomdakész kötet végül nem jelent meg, Balogh Jolán 1988 októberében meghalt.)

A XV. vagy a XVI. században készült, a csíki fafaragó műhelyhez köthető, kb. 120 cm-es szobrot nem volt egyszerű megtalálni. Attól félvén, hogy elszállítják Bukarestbe, az akkori plébános elrejtette. Akkor még csak fekete-fehér felvételt készítettem, az itt látható kép a következő évben készült.


2000-ben restaurálták, ma már a templomban látható.

Katt a képre + F11



Diáktüntetés


Egy arc a 2018. január 19.-i diáktüntetésről


Katt a képre + F11




2017. november 25., szombat

Lefkada, Nikiána – ciklámenek


Mint az előző bejegyzésben írtam, Lefkadán az októberi, novemberi esők következtében újraéled a természet.

Ilyenkor jelenik meg a ciklámen (Cyclamen hederifolium), amit én görög ciklámennek hittem.

Először csak egy-egy szálat fedeztem fel, de pár nap múlva mindenütt virított, utak mentén, olívaligetekben, de még a sziklarepedésekben is.



Katt a képre + F11