*
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
...
Őt akarja eltüntetni "Pártunk és Kormányunk" a Kossuth térről!
*
2012. február 18., szombat
2012. február 13., hétfő
Budapest, 1945. február 13.
*
67 éve szabadult fel Budapest. De milyen áron?!
Néhány harcias hazámfia figyelmébe is ajánlom:
http://wangfolyo.blogspot.com/2011/02/ostrom-utan.html
Kettős katt a térképek piros pontjaira!
*
67 éve szabadult fel Budapest. De milyen áron?!
Néhány harcias hazámfia figyelmébe is ajánlom:
http://wangfolyo.blogspot.com/2011/02/ostrom-utan.html
Kettős katt a térképek piros pontjaira!
*
Címkék:
Budapest ostrom után,
Felszabadulás
2012. február 10., péntek
Göncz Árpád 90.
2012. február 3., péntek
Fagyos séta a Hárs-hegyen
*
Még a várható kemény hidegek előtt egy frissítő sétára indultam a Hárs-hegyre. A Szépjuhásznétól a déli oldalon indultam felfelé a kilátó felé. Hideg volt, de sütött a nap, apró hófoltokat is csak elvétve láttam, ki is melegedtem. Fent a tetőn már sokkal hidegebb volt, és az északi, észak-keleti oldalon, ahol elindultam lefelé, a fák és bokrok között összefüggő volt a pár centis hótakaró. Az göröngyös út - itt a nap korábban jobban érte - a letaposott hó olvadásnak indult, de most életveszélyes jégpáncéllá vált. A könnyű sétából kínkeserves, bokrokba és faágakba kapaszkodó ereszkedés lett.
Leértem a Bátori-barlanghoz.
Úgy húsz méterrel lejjebb, egy, most befalazott, másik bejárata is van a barlangnak. Tulajdonképpen egy odú.
Ahova beköltözött valaki. Most nem volt ott senki, csak az elrendezett holmija.
Itt egy ember „lakik”. A mínusz 10-15 fokban.
Magyarország, a XXI. században.
Dermedten, átfagyva értem vissza.
P. S.: Értesítettem az egyik karitatív szervezetet, megígérték, hogy kimennek …
*
Még a várható kemény hidegek előtt egy frissítő sétára indultam a Hárs-hegyre. A Szépjuhásznétól a déli oldalon indultam felfelé a kilátó felé. Hideg volt, de sütött a nap, apró hófoltokat is csak elvétve láttam, ki is melegedtem. Fent a tetőn már sokkal hidegebb volt, és az északi, észak-keleti oldalon, ahol elindultam lefelé, a fák és bokrok között összefüggő volt a pár centis hótakaró. Az göröngyös út - itt a nap korábban jobban érte - a letaposott hó olvadásnak indult, de most életveszélyes jégpáncéllá vált. A könnyű sétából kínkeserves, bokrokba és faágakba kapaszkodó ereszkedés lett.
Leértem a Bátori-barlanghoz.
Úgy húsz méterrel lejjebb, egy, most befalazott, másik bejárata is van a barlangnak. Tulajdonképpen egy odú.
Ahova beköltözött valaki. Most nem volt ott senki, csak az elrendezett holmija.
Itt egy ember „lakik”. A mínusz 10-15 fokban.
Magyarország, a XXI. században.
Dermedten, átfagyva értem vissza.
P. S.: Értesítettem az egyik karitatív szervezetet, megígérték, hogy kimennek …
*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)