2010. december 30., csütörtök

Arcaim

*

Ezeket a képeket a 70-es évek eleje és a 80-as évek eleje között készítettem. Bár már máshol fenn vannak, ide is felteszem őket. Részint, mert fontosnak tartom őket, másrészt, mert a digitális változatokon valamelyest javítottam. (Persze, még így is az eredeti, papír kópia az igazi.)






























*

2010. december 13., hétfő

Nyáridéző

*


A kilátástalanul szürke, szomorú időben jó visszanézni a régebbi, nyári felvételeket. Ezek a képek még 2008. júliusában és augusztusában készültek a Szentendrei-szigeten. És milyen jó meleg volt ...

Páternoszter, avagy a közönséges bakszakáll bimbóján fiatal bodobácsok grasszálnak:








Ilyen a bakszakáll virága augusztusban, kinyílt állapotban:




*

2010. december 5., vasárnap

Némi „Black & White” 2. (Kötött pálya)

*


Valamikor a 80-as években arról álmodoztunk, milyen jó is lenne szabadon élni: amikor senki nem mondja meg, miként kell gondolkodni; bármikor, bárhova lehet utazni; ha a tehetség döntene, nem a párttitkár. Úgy, hogy a politika nem telepedne rá mindenre, nem lenne elvárt a részvétel a „szabad pártnapon” vagy az április 4-i felvonuláson; amikor a szakmai előbbrejutásért nem kellene úgy tenni, mintha …

Némelyik, az adott valóságtól elrugaszkodott közgazdász még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy azok a vállalatok fejlődhessenek, amelyek korszerű, a piacokon sikeres terméket gyártanak, ne a kijáróemberek pártkapcsolatai döntsenek a beruházási, fejlesztési lehetőségekről. Mert az a megyei párttitkár volt a sikeres, amelyik az éppen emelkedő csillagú Központi Bizottsági vagy főleg Politikai Bizottsági taggal ápolt jó kapcsolatot. Aki jó időben, jó elvtársat tudott meghívni egy jó kis vadászatra.

A nagy rendszer, a „szocialista világrendszer” mozdíthatatlan volt. Egyes pártvezetők, a már valamivel enyhültebb időkben cinikus módon utaltak is a „geopolitikai helyzetre”. A belső rendszer pedig a kapcsolatok mentén működött.

A kisember is ebben a koordinátarendszerben igyekezett lavírozni. A siker kulcsa az alkalmazkodás, kapcsolat, a jó összeköttetés volt. Ekkortájt született a szép új magyar szó: a kibulizni, megbulizni. Megfelelő kapcsolattal az áruhiány ellenére építőanyaghoz jutni, elérni az engedélyt a lakáscserére, soronkívüliséget szerezni a Trabant vagy a Lada vásárlásához. (Vagy a másik mód: ismertem valakit, aki úgy jutott lakáshoz, hogy a férje belépett a munkásőrségbe.)

(Ezzel az alkalmazkodással végeredményben elfogadták és tovább működtették a rendszert. Majdnem ugyanúgy, mint Tarr Béla felejthetetlen és iszonyatos jelenetében – a Családi tűzfészekben – a cigánylány, mikor az őt megerőszakoló két férfival utána együtt itta a sört a kocsmában.)

Manapság az a vállalat a sikeres, amelyik így vagy úgy elnyeri az állami megrendeléseket, hozzájut a pályázati forrásokhoz. Ugyanúgy a kapcsolat a fontos. A hatalom és a gazdaság feudalisztikus összefonódása. A szisztéma tulajdonképpen alig változott, csak részben más síkra terelődött.

A pálya, a sínek rögzítése mozdíthatatlanná rozsdásodott. Látszólag van lehetőség nyugat felé, Európa felé elkanyarodni, de a váltó is összerohadt, benőtte a gaz.

Ezt a sorozatot 1982. májusában készítettem, de ma is készülhetett volna.

























*

2010. december 2., csütörtök

Némi „Black & White” (A lépcső)

*


Valaki hiányolta, hát akkor legyenek képek …

Ezt a sorozatot 1981.-ben készítettem.

Akkortájt is nagy nemzeti egyetértés volt, a Párt, mint élcsapat vezetésével építettük a fejlett szocializmust. Akkor is voltak fontos megnyilatkozások, bár nem volt kötelező bekeretezve kifüggeszteni. Viszont minden nagyvárosban állt egy Lenin szobor. Jobbára felemelt jobb kezével mutatott a távoli jövőbe, mert Pártunk jelszava az volt: „Tovább a lenini úton!”
Akkor is minden az emberek érdekében történt, csak akkor úgy fogalmazták ezt meg, hogy minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozó nép pedig azt tette, azt tehette, amit a választásokon teljhatalmat nyert egy szem vezető párt feladatául rá kirótt vagy az un. demokratizálási folyamat eredményeként megengedett.

Valahogy úgy érzem, ezt a képsorozatot érdemes ismét megmutatnom.




























*

2010. november 18., csütörtök

Helyzetértékelések

*


Valaki, aki az életemben az egyik legfontosabb, az előző bejegyzésemet elolvasva megkérdezte, tényleg az lesz, amit Spiró a Feleségversenyben jósolt?

Erre próbálok válaszolni, de szakavatottak segítségével.

Az elmúlt hónapokban több írás jelent meg a jogállamiság, a demokrácia, a Harmadik Köztársaság bukását jelezve. Az első talán Majtényi László dolgozata volt még 2009. decemberében:
http://www.es.hu/index.php?view=doc;24840

Idén júliusban Halmai Gábor ÉS-beli szenvedélyes kirohanása (http://www.es.hu/index.php?view=doc;26392 )
többeket reagálásra ösztönzött, és egy vitasorozatot generált a hetilapban.


Fontos Halmai vitát lezáró cikke is. Az első két bekezdés akár át is ugorható, mert a vitában résztvevőket, azok álláspontját ismerteti.
http://www.es.hu/2010-09-26_jogallami-ellenforradalom-8211-illiberalis-demokracia


Számomra a vitában a legpontosabb, és kutatási eredményekkel is alátámasztott értékelést Vásárhelyi Mária adta:
http://www.es.hu/2010-09-30_roncstarsadalom-

(Logikailag ide kapcsolódik Majtényi László szövege is, bár nem a vita részeként hangzott el/jelent meg :
„Az emberi jogi jogsértéseknek van részük, mely valahol az unalom, az érdektelenség ködébe vész, ingerküszöbünket el sem éri. Olyan országban élünk, amelynek néhány hónapja hatalomra került kormánya parlamentjével hetente módosíttatja az alkotmányt, és most bejelentette igényét a független alkotmánybíráskodás megszüntetésére, de legalább korlátozására. Az ezzel kapcsolatban érezhető közöny kulturális alapjai sem annyira rejtélyesek: a magyarázat a liberális demokrácia intézményeibe vetett bizalom általános meggyengülésével lehet kapcsolatban, amit pedig a politikai osztály egésze és az általa üzemeltetett állam züllése és korrupciója okozott.” http://www.es.hu/2010-11-10_milyen-orszagban-elunk )

Visszatérve az ÉS-beli vitához, Nádas Péter néhol kissé nehezen követhető, a kutatási adatokkal nem mindig egybevágó kijelentéseivel együtt is fontos képet ad, elsősorban jelenünk történelmi, társadalomfejlődési kontextusba helyezésével.
http://www.es.hu/2010-10-10_a-dolgok-allasa


A fentiekhez mit lehet hozzátenni?

Egyrészt a társadalom nagy része bódulatban él, vagy a fent elemzett okok miatt erősebb a közönye, mint a felháborodása. Ráadásul mi magyarok az elmúlt jónéhány évtizedben úgy szocializálódtunk, hogy nem villogni, kibekkelni, a lehetőségekkel élni, aztán majd csak lesz valahogy.
Nincs ma olyan hiteles politikai erő, amelyik ébresztőt tudna fújni, amelyik kovásza, katalizátora lehetne egy demokratikus összefogásnak.
Még a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom előtt, februárban írtam:
„Nem ez a választás dönti el Magyarország sorsát! A sorsdöntő az lesz, ami az elkövetkező években, évtizedekben történik. Ha lesz megtisztulás, az ennek az egész pártstruktúrának az elsöprésével fog kezdődni. Egy olyan konstellációban, amikor nemcsak a tömegeknek, a polgároknak lesz elegük, de megteremtődnek olyan zászlóvivők is, akikből államférfi válhat. Akikben nem a hatalomvágy, hanem a moralitás munkál.”

Ezt sajnos azzal kell kiegészítenem, hogy a következő évekre viszont eldőltek a dolgok. A többi már a mai huszonéveseken múlik.

Ja, és a válasz: Spirónak nincs igaza.

Nem királyunk van, hanem államelnökünk, és nem is villanyszerelő volt.


*

2010. november 16., kedd

A kor

*


Látszik, hogy öregszem. Egyre gyakrabban jutnak eszembe a régi dolgok, gyerekkorom emlékei.

Azért érdekes, néha fura párhuzamokat vélek felfedezni.

„A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt!” – Szólt az ötvenes években a Rákosiék által kiadott jelszó, ami erőteljes felszólítás is volt egyúttal, és nem nagyon akadtak olyanok, akik nem írták alá a gyűjtőívet, ami alapján aztán a fizetésükből levonták, és az akkori államkincstárba csurgatták a pénzüket.

Most néhány millió állampolgár egyéni megtakarításaira tenyerel rá a forradalmi kormány.


Rémlik, hogy volt már nekünk ilyenünk is. „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”-nak hívta magát. (Kádár, Marosán, Rónai, Apró, Dögei stb. Akkortájt szállóigévé vált: új kormányt alakítottak Kádár és a Dögei.) „Minden hatalom a dolgozó népé.” – hirdették, és közben minden hatalom az állampárté - az övék volt.

Ugyebár, most is forradalmi időket élünk. Minden az „emberek” akaratából történik. A visszamenőleges hatályú jogalkotás, az ez ellen netán a szavát felemelő Alkotmánybíróság elhallgattatása. Merthogy a kormány úgyis az emberek akaratát valósítja meg. Bonyolult és körülményes a nyugati jogállamokban megszokott eljárások követése. Most inkább keleti szelek fújnak.

Ez egyébként tényleg így van. A demokrácia drága és bonyolult. Az érdekeltekkel egyeztetni szokás, szakértőket kell meghallgatni, a vitás ügyeket a bíróságok döntik el, és ez bizony hosszadalmas. Sokkal egyszerűbb, ha a kormányfő a parlamentben bejelenti, mit kell tenni vagy ki a bűnös.

Sokkal hatékonyabb, gyorsabb az ügyek intézése.

Ezt tovább is lehetne fejleszteni. Az emberek akaratának érvényesítése okán törvényessé lehetne tenni a lincselést. (Rögvest megszűnnének a hosszadalmas bírósági eljárások.) Bonyolultabb, kétséges esetek eldöntésére vissza lehetne állítani az istenítéletet, ez egyébként is egy régi, a középkori kereszténység által is ápolt hagyomány.

*

Az erdők megkopaszodtak. Néhol még színesíti a fakó barna tónust a vadszeder egy-egy égő vörös levele.







Egy fatönkön júdásfüle gomba sütkérezik a késő őszi bágyadt napsütésben.





*

2010. november 12., péntek

Süntök

*


A virágzó süntökről még augusztusban csináltam ezt a képet, amit most emlékeztetőül ismét megmutatok.





A napokban visszamentem, hogy képet készítsek a terméséről. Íme:









*

2010. november 7., vasárnap

Késő ősz

*


Október végén aranybarnába öltözik az erdő.







Itt-ott egy-egy csenevész harangvirág, veronika még próbálkozik ugyan, de a virágok ideje már lejárt.
A hideg napok miatt már a gombák is aszalódnak, mint itt, ez a színevesztett korallgomba.








Az avarban még látni gyűrűs tuskógombát.







A körtealakú pöfeteg tartja még magát a tölgy mohás oldalán, miként a tapló is megél a korhadó tuskón.









Az vénülő erdei szömörcsög már feladta, összeaszottan készül az elmúlásra.





*

2010. október 21., csütörtök

Napjaink

*


Mostanában nem reflektáltam a körülöttünk zajló eseményekre.
Egyrészt elkeserítő, másrészt undorító.
Hát ezért van az, hogy a február 8-i bejegyzésem volt az utolsó e tárgyban.

Ha tehetem, ezért is menekülök a városból, de azért persze látok, persze olvasok.

Dühös, indulatos cikket írt Mihancsik Zsófia a GALAMUS-ban. Indulatosat, de fontosat.

Őrá egyébként is érdemes odafigyelni.

*

2010. október 17., vasárnap

Budakalászi séta

*


Olyan 13-15 fok körüli, napsütéses időben mentem ki Budakalászra, a falu feletti erdőszélre. Egy vadles mellett találtam ezt a cseresznyepiros nedűgombát.










A kőbánya felső peremétől pár lépésre hegyi lent fedeztem fel. (Ezt a három képet október 21-én „újrafaragtam”.)














Az erdei iszalag már érleli a termését



Egy sűrű bozótos tövében találtam a dunai szegfűt. Érdemes közelről megnézni, az egyik legszebb vadvirágunk. Természetesen védett.




Ugyanő, egy kicsit korábban, még harmatosan



Ez a példány már jobbak kinyílt, a szirmai jobban szétterültek



*

Kora őszi séták, gombavadászat VI.

*


A Pilisszentlászló feletti erdő is tartogatott a számomra meglepetéseket.




Apró teremtmény a mohával benőtt fatönkön ágaskodó szarvasagancsgomba





Ösztörüs veronika sötét trombitagombák társaságában





És ilyen a közkedvelt lila pereszke (még nem kóstoltam)



Szeretem, amikor csak egy keskeny fénypászma világít meg valamit a fák sűrűjében.


Öregedő világító tölcsérgomba



Egy irtáson találtam a narancsvörös csészegombát






Gyűrűs tuskógomba



Megörültem, mert itt, egy széles út mellett, a korábbiaknál sokkal jobb helyen mutatta magát a pelyhes kenderkefű.





*