(Frissítve, javítva március 5-én.)
A napsütéses szép időben végre kószáltam egyet a Budai hegyekben.
Amerre legutóbb nedves szürke köd kúszott a fák között, most a nap melengette a földet. Három hete jártam már erre, most egy kissé távolabbról csináltam ezt a képet.
A hátam mögött erdei pihenő, és valaki egy műanyag tasakban, négy kővel a sarkain, ezt hagyta ott az asztalon:
Reményik Sándor: Báthori László barlangja elõtt
Stein Gusztávnak
A barlang elõtt ültem elmerengve.
Lassan leszállt az est.
Éreztem, a távolban hogy nyüzsög
Gigászi hangyabolyként Budapest.
S láttam a Csendet még nagyobbra nõni,
És a hiúság vására fölé
Aranyszegélyes szemfedelet szõni.
S láttam: a rég-holt remetének lába
Hogyan kél versenyre az esti széllel,
És a hangyabolyt hogy tapossa széjjel...
Ültem a barlang elõtt elmerengve.
Itt ülhetett õ ötszáz év elõtt,
Húsz hosszú éven át:
A pálosrendi remete-barát.
Öreg betűit rótta, egyre rótta,
Magyarra fordítván a bibliát.
Csillag-hulláson tán tűnõdött néha,
De nem bántotta kétség, vak remény.
Mellette volt és vele volt az Isten -
És boldogabb volt biztosan, mint én.
Hárshegy, a budai hegyekben, 1924 május
Azért jó, hogy még ilyet is találni az erdőben …
(Az már csak egy apró kiigazítás, hogy nem ez a Bátori barlang, az a Nagy-Hárs-hegyen van.) (Szóval, ebben tévedtem. Ez bizony a Nagy-Hárs-hegy és a Bátori barlang!)
Még - vagy a néhány hideg nap után megint - nyílik a téltemető, és már megjelentek a foltos kontyvirág (Arum maculatum) levelei is.
*
