2010. március 30., kedd

Kis tavaszi séta


A farkas kutyatej nyílni készülő virága




A bársonyos tüdőfű bimbói




Bársonyos tüdőfű

2010. március 22., hétfő

Tavaszodik

A sok hó, a hosszú szürkeség után már nagyon hiányoztak a színek.
Sándor meghozta az enyhülést, végre itt-ott már zöldet is lehet látni. A hét végére a Füvészkertben és Vácrátóton előbújtak az első tavaszi virágok.





Tavaszi sáfrány




Tavaszi sáfrány




Kárpáti sáfrány




Magyar kikerics




Magyar kikerics (az egyik virágot valaki megrágta)




Galambvirág





A bókoló fogasír(?) még csak a leveleit bontogatja





Bókoló fogasír(?)





Erdélyi májvirág





Erdélyi májvirág

2010. március 17., szerda

Lesz tavasz?

Lányaimmal - főleg a kisebbekkel - régebben sokat jártunk ki Fótra, a Somlyó oldalába. Húsvétkor ott "nyusziztunk", de máskor is megmásztuk a hegyet. Kora tavasszal, ha lehetett, mindig megkerestük azokat a helyeket, ahol nyílt a tavaszi hérics. Nem leszedni, csak gyönyörködni benne.

Idén elég hosszúra nyúlt a tél.

Ezt a felvételt tavalyelőtt március 30-án készítettem. Idén vajon mikor bújnak elő végre?


Tavaszi hérics

2010. március 8., hétfő

Vázlat a rendszerváltásról

Gigi megkért, hogy a rendszerváltás következményeiről írjak néhány vázlatos gondolatot, egy pár nap múlva esedékes dolgozatához. Ő 89-ben tíz éves volt.
Az idő sürgető volta miatt a hivatkozások segítő forrása kivétel nélkül a Google és a Wikipedia.

Úgy gondolom, még ebben a vázlatos formában is érdemes ide feltennem.

Gigike!

Az előzmények nélkül az egész érthetetlen.

Onnan indul az egész, hogy a magyar elitet valójában felkészületlenül érte a rendszerváltás. Egyszerűen a nyakába szakadt.
No, egy kicsit még előbbről:

Szerintem három tényező segítette elő a kelet-közép európai földindulást.

1. A világpolitikai konstelláció

Ez volt a legerősebb. Az a nem túl jelentős western színész, (R. Reagan) akit az USA elnökévé választottak, megtette azt, amit kevesen: jó tanácsadókat vett maga köré, és hallgatott is rájuk. Meghirdette a „Csillagháborús program”-nak elnevezett védelmi rendszert, (1983) és ezzel könyörtelen fegyverkezési versenybe kényszerítette a Szovjetuniót.
Az bele is rokkant, egyszerűen anyagilag nem bírta a versenyt.
Gorbacsov (http://hu.wikipedia.org/wiki/Mihail_Szergejevics_Gorbacsov) még megpróbálta a lehetetlent, demokratizálni a SzU-t, de ez végül a birodalom széthullásához vezetett.

2. A magyar gazdaság romló helyzete

A magyar gazdaság erősen eladósodott, képtelen volt a fejlődésre. (A stagnálás okairól egy kicsit később.) Magyarország volt a „legvidámabb barakk”, de a látványos „gulyáskommunizmus”, csak halmozódó nyugati kölcsönökkel volt fenntartható.

3. Ellenzék

a. A demokratikus ellenzék a 70-es évek második felétől kezdett megszerveződni, létezése a diákok és az értelmiség számára valamikor a 80-as évek elejétől vált érzékelhetővé. (Ekkor jelentek meg az első „szamizdat” kiadványok, / pl. a legjelentősebb a Beszélő/ ezeket persze csak titokban olvastuk, másolgattuk és adtuk tovább. Az egyik ilyen kiadvány volt az „Égtájak között”, nekik én is szállítottam anyagokat.)

1981-ben jelent meg a Beszélő szamizdat, amelyet ettől kezdve stencilezett formában nyomtattak és terjesztettek. A folyóirat szerzői és szerkesztői közt volt a későbbi SZDSZ számos meghatározó politikusa, például Kis János, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Solt Ottilia, Tamás Gáspár Miklós, Bauer Tamás, Pető Iván, Magyar Bálint vagy a szamizdatok illegális nyomtatását és terjesztését szervező Demszky Gábor. A Beszélő és a demokratikus ellenzék másik szamizdat kiadványa, a Demszky által alapított Hírmondó a hivatalos sajtóban tabunak számító témákkal: a rendszer jogtipró jellegével, a gazdaság valódi helyzetével, az MSZMP-ben zajló folyamatok elemzésével, az ’56-os forradalommal, a határon túli magyar kisebbség helyzetével, a hazai vallási kisebbségek üldözésével és az izgatási perekkel foglalkozott. 1987-ben a Beszélőben adták közre a Társadalmi szerződés című tanulmányt, amely leszögezte: „Kádárnak mennie kell”.
in.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabad_Demokrat%C3%A1k_Sz%C3%B6vets%C3%A9ge

1985 nyarán volt a „Monori találkozó” ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Monori_tal%C3%A1lkoz%C3%B3 ) , itt még viszonylag egységes volt az ellenzék, itt még együtt ült Csóri és Csurka Bauer Tamással és Kis Jánossal.


A korábbi kádári diktatúra – mivel Magyarországnak már elég jelentős nyugati gazdasági kapcsolatai voltak – már enyhült, de azért még olykor letartóztatták pár napra Demszkyt, Rajk Lászlót, házkutatást tartottak Konrádnál, Szelényinél stb.

Szólni kellene az utcai megmozdulásokról is. Csak a legfontosabbak: az 1988. március 15-i tüntetés előtt és alatt többeket letartóztatnak, júniusban több mint 100 ezren tüntettünk a Hősök terén a romániai falurombolás ellen. Ezt még eltűrte a hatalom, de novemberben, a brassói munkásfelkelés első évfordulójára szervezett szolidaritási tüntetést már motoros rendőrök rohamával, könnygázzal és gumibottal verték szét a Baross-téren. A Duna-kör Bős-Nagymaros védelmében, az ott elkezdett vízlépcső beruházás ellen szervezett több tüntetést.
Ezek a megmozdulások egyben rendszerellenes tüntetések is voltak.


b. Reformközgazdászok

A magyar gazdaság stagnált, néhány fiatal közgazdász a Pénzügyminisztérium kebelében működő Pénzügykutató Intézetben először a helyzet felmérésébe kezdtek, majd összefoglaló anyagként megírták a „Fordulat és reform”-ot. Az első változat még elsősorban gazdasági aspektusból vizsgálta a helyzetet, de a végső változatot már szélesebb, szociológusok, újságírók, szociográfusok közreműködésével készült.
„Mintegy 60 közreműködő által elkészített, a gazdasági rendszert és helyzetet elemző válságdiagnózis és radikális reformprogram. Szerkesztői: Antall László, Lengyel László, Csillag István, Bokros Lajos, Matolcsy György. 1986-ban készült, 1987-ben jelent meg a Medvetánc című folyóirat 1987. 2. számában”
In: http://www.mindentudas.hu/bihari/20050429kislexikon.html

(A Pénzügykutató Intézetet 1987-ben, az akkori pénzügyminiszter, Medgyessy Péter megszüntette.)

Az ellenzékre jellemző volt, hogy egyként a változást, a nagyobb szabadságjogokat követelték, de azt tapasztalatból tudom - mivel a „Fordulat és reform” nyersváltozata utáni néhány vitán ott ültem a PM. alagsorában, amikor a végső variáció alakulgatott - hogy azt senki nem hitte, közeledik a rendszerváltás. Már csak geopolitikai okokból sem. Már csak Jalta miatt sem. („Jalta minden rossznak a szinonimája a kelet-európai fülekben, mert egy, csak napjainkban foszladozó legenda szerint a közhiedelem a jaltai konferenciának tulajdonította Európa felosztását”)

in: http://www.bezdan-online.com/a/index.php/content/view/501/25/, és még máshol is)

Arra tehát sem a demokratikus ellenzék, sem a reformközgazdászok nem voltak felkészülve, hogy még 2-3 év, és a piacgazdaságot, nevezzük a nevén: kapitalizmust kell valami módon kialakítani.

1987-88: megalakult az MDF majd a Szabad Kezdeményezések Hálózata (a későbbi SzDSz).
Az MDF-ben elsősorban az un. népiek, nemzetiek, az SzDSz-ben a liberálisok tömörültek.
Jött az Ellenzéki Kerekasztal, Nemzeti Kerekasztal, 1989-ben kikiáltották a köztársaságot. Tolongás kezdődött a „Damaszkuszi út”-on, a volt állampártból szép lassan megkezdődött a másod-harmadvonalbeliek átszivárgása elsősorban az MDF-be.

Az első szabad választásokon az MDF nyert, és alakított kormányt.
Rájuk fokozottan érvényes volt a felkészületlenség.
Jellemző, hogy a harmadik köztársaság miniszterelnökei közül - Medgyessy Pétert leszámítva – senkinek nem volt államigazgatási, de még csak közigazgatási gyakorlata sem.
Az Antall József (korábban tanár, könyvtáros, múzeumigazgató) vezette MDF kormányra kerülésekor szépen kiplakátozta:


és első törvényeik egyike a szép új koronás címer megalkotása lett. Mármint a Magyar Köztársaságé!
(A korona ügy nem létkérdés, csak jellemző. 1848: Kossuth-címer; 1918, első Magyar Köztársaság: Kossuth címer; 1946, második Magyar Köztársaság: Kossuth címer;1956: szintén a Kossuth címer)

A magyar gazdaság - és ez volt szocialista gazdálkodási rendszer legsúlyosabb következménye – elsősorban a mérhetetlenül elmaradott Szovjetunió, másodsorban a többi szocialista ország, kisebb mértékben az un. fejlődő országok (nagypolitikai okokból hitellel támogatott) igényei kielégítésére volt berendezkedve, ennek következtében gyakorlatilag bármilyen mezőgazdasági és ipari terméket átvettek. Semmi nem ösztönözte az ipart a fejlesztésre.
Ilyen körülmények között rombolták le a keleti piacot, ez okozta a magyar ipar összeomlását. Feloszlatták a mezőgazdaságban a korábban valóban erőszakkal létrehozott, de a 80-as években azért viszonylag fejlett termelőszövetkezeteket. A mezőgazdaság azóta is ezt nyögi.

(A szovjetellenesség és oroszellenesség pszichológiailag persze érthető volt, de gondolkodni talán nem ártott volna!)

A magyar jobboldal gyűjtőpártjává vált az MDF. Az elsősorban humán értelmiségiekből álló alakulatra fokozottan volt jellemző a „féltudású elit” szindróma.

(lásd:

http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud090127/)

Elég korán kiéleződött az ellentétük a liberális értelmiséggel, és nagyon hamar megjelent az antiszemitizmus. Ezt ugyan Antall megpróbálta eleinte kezelni a párton belül, de végül szakított Csurkával, a legjelentősebb képviselőjükkel. Ezzel együtt jellemző maradt az avítt, a két világháború közötti jobboldaliságnál, a Horty-nosztalgiánál megragadt gondolkodásmód. (Ennek volt a jellemző megnyilvánulása a már említett koronás címerhez, mint a „keresztény államiság folytonosságát” megjelenítő jelképhez való ragaszkodás.)
(A kisgazdák és a kereszténydemokraták bedarálása később történt, de ennek leírását most mellőzöm.)
Ilyen körülmények között nem alakulhatott ki egy korszerű, a mai problémákra adekvát válaszokat adni képes konzervatív párt.

A lényeg: A magyar elitnek és a magyar politikai vezetésnek nem volt sem a rendszerváltás előtt, sem utána határozott elképzelése a hogyan továbbról. Azt tudták, hogy tőkebevonás szükséges, ezt csak a tömeges privatizációval látták megoldhatónak. SODRÓDTAK.



Társadalmi következmények

A rendszerváltástól az emberek nagyobb szabadságot, az egyéni kezdeményezés lehetőségét és bővülő fogyasztási kínálatot vártak.
A gazdaság összeomlása után megnő a munkanélküliség, jelentős az infláció.
A szabadságot megkapták.
Az egyéni kezdeményezés lehetőségével azok tudtak élni, akik kellően felkészültek, megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek (megmaradt a hagyományos feudalisztikus kapcsolatrendszerek fontossága!) vagy kellőképpen gátlástalanok voltak.
A csillogó kirakatok valóban megszaporodtak, de csak azok számára bővült jelentősen a fogyasztás, akik meg tudtak kapaszkodni a nagy összeomlásban.
Ezzel együtt a piacgazdaság magával hozta a fogyasztásra ösztönzést: a társadalom jelentős része konzumálódott.

A rendszerváltás után a népesség jelentős része lecsúszott, de még nagyobb hányad érzi vesztesnek magát. Mérhetetlenül megnőttek mára a jövedelmi különbségek, ebből következően megnőtt a társadalmi feszültség. Kialakult, pontosabban láthatóvá vált a korábban is jelen lévő látens mélyszegénység ( lásd:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeg%C3%A9nyeket_T%C3%A1mogat%C3%B3_Alap
és ez bővítetten újratermelődik. Egy kormány sem volt eddig, amelyik ennek a problémahalmaznak a megoldásához valóban hozzákezdett volna. Persze az is a képhez tartozik, hogy ennek a rétegnek a legkisebb az érdekérvényesítő képessége.
A társadalmi feszültség fokozódása beindította a bűnbakképző mechanizmusokat, megerősödött az antiszemitizmus és az elmúlt két évben robbanásközeli állapotig fajult a cigányellenesség. Ehhez hozzájárul a cigányság egy részében a „sarokba szorított kutya effektus” kialakulása is.

Kultúra, tömegtájékoztatás

A kereskedelmi adók megjelenésével párhuzamosan politikai harc kezdődött a közszolgálati adók feletti uralom megszerzéséért.
Lásd.: http://www.enc.hu/1enciklopedia/mindennapi/mediahaboru.htm
A közszolgálati adóknál gyönyörűen működött a kontraszelekció.
Míg a rendszerváltás előtt a szabadidős tevékenység jelentős részét a központi rádió és tv adásai kötötték le, és érdekes módon a műsoridő nagy részét hasznos és értékes alkotások töltötték ki. (A mi korosztályunk még emlékszik Öveges professzor kísérleteire, Ranschburg Jenő „Családi Kör”-ére, a színházi közvetítésekre, rádiódrámákra, tv-filmekre.) Volt propaganda is, de lepergett rólunk. Ma a kereskedelmi adók konzumkultúrát ömlesztő műsoraival próbálnak versenyezni.

A médiát a negyedik hatalmi ágnak is szokás nevezni.
A három hatalmi ág: A hatalmi ágak szétválasztása mint alkotmányos alapelv szerint a törvényhozásnak, a végrehajtásnak, illetve a bíráskodásnak* hatáskör tekintetében, intézményi és személyi vonatkozásban is el kell válnia egymástól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyes állami funkciókat gyakorlók körét, jogkörét és felhatalmazását el kell különíteni egymástól, és biztosítani kell eltérő kiválasztásukat, megbízatásukat és legitimációs forrásukat is.
* országgyűlés; kormány; bíróságok
in: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hatalmi_%C3%A1gak_sz%C3%A9tv%C3%A1laszt%C3%A1sa

Azért szokás a médiát a negyedik hatalmi ágnak nevezni, mert normális esetben a sajtó ellenőrző szerepet tölt be. Nálunk, jórészt a médiaháború eredményeképpen, a média ezt a szerepét nem tölti be. A közszolgálati média függetlensége megszűnt, de ez érdekes módon nem a mindenkori kormány alá rendelést, a kormánnyal való lojalitást jelenti. Rafinált módon a közszolgálati médiát a jobboldal vonta a saját érdekkörébe, amit impotens módon a másik oldal képtelen volt megakadályozni.
A kereskedelmi média a botrányhírekre utazik. A valamilyen módon a balliberális oldalhoz köthető média sem tűri meg az autonóm egyéniségeket. (Lásd pl: Mihancsik Zsófia kirúgása a Klubrádiótól )
Ilyen körülmények között a klasszikus tényfeltáró újságírásnak nincs helye.


Pártstruktúra

A jelenlegi pártstruktúra alapvetően nem fog megváltozni. Még akkor sem, ha a Jobbik parlamenti párt lesz, még akkor sem, ha az MDF-SzDSz felmorzsolódik. A Fidesznek szüksége van a földbetaposott MSzP-re, mint mumusra.

Az országot polipként körbeölelő korrupció sem szűnik meg egyhamar. A továbbélő feudalisztikus rendszer, a politikai támogatások szükségessége élteti tovább. Ezért nem születhetett meg az új pártfinanszírozási törvény sem. Egyes, jelentős nyomásgyakorlásra képes nagyvállalatoknak is egyszerűbb kijátszani a közbeszerzési törvényeket, mint nemzetközi porondon méretni meg magukat. Nem nagyon lehetett erről olvasni, de rémlik valami az EU által kötelezővé tett elektronikus közbeszerzésről, amire a magyar kormány nem nyújtotta be a parlamentnek a törvénytervezetet. Egy halom EU-s forrástól fogunk ezért elesni.

Némi szociálpszichológia

A magyar lakosság úgy szocializálódott, ha nem is szerette az aktuális hatalmat, alkalmazkodott hozzá.
Ha az előrelépéshez az kellett, belépett a Pártba,- ha jól emlékszem az adatra, az MSzMP taglétszáma 1988-ban 800 ezer fő körül volt - ha így jutott könnyebben lakáshoz, apuci beállt munkásőrnek. Péntek este meghallgatták a „Szabad Európa” rádiót, aztán szombat délelőtt elmentek a Nemzeti Múzeumba, még gyűjtöttek néhány elhasznált belépőjegyet, hogy legyen mit beragasztani a „Szocialista Brigád”-naplóba. Érdemes volt, mert lehet, hogy a legközelebbi órabéremelésnél ez jelentette az előnyt. A gyerek belépett a KISZ-be, ha középiskolából tovább akart menni.
Aztán, amikor lehetett VGMK-zni, (a vállalati munkák egy részét kvázi-magán alapon, több pénzért végezni) ezt csinálta.
Később felvállalta, hogy vállalkozóként dolgozik, csinálja ugyanazt, mint addig, csak nem adózik úgy, mint kellene. Számlákat gyűjt, hogy csökkentse az adóterheit.
Eltűri maga felett(!) a korrupt szakszervezeti vezetőt, a korrupt vagy alkalmatlan, de jó kapcsolatokat kiépített cigány önkormányzati elnököt, „mert úgysem lehet mit tenni”. Rá is szavaz, ha arra kerül a sor, mert tudja, segít a jobb műszakbeosztásban, vagy súg, hol lehet rezet eladni vagy olcsón téglát venni.




Személyes

Én is kb. azt vártam a rendszerváltástól, amit más. Milyen elképzeléseink, elképzeléseim voltak?
Ne legyen előírva: „szocialista módon dolgozni, tanulni, élni”.
Minden működjön a maga természetessége, a maga törvényszerűségei szerint. Ne telepedjen rá egész életünkre a politika, ne a Párt döntsön a gazdasági kérdésekről, az hadd működjön a saját törvényszerűségei szerint. Az állam építsen ki olyan szociális hálót, ami a leszakadókat segíti.
Talán valamivel tájékozottabb voltam az átlagnál, tudtam, hogy most meg kell kapaszkodni, most nem lehet tanulmányírogatással, Székelydályával vagy a fotózással foglalkozni, valahova be kell dolgozni magam. Ahhoz nem volt bátorságom, bár lehetőségem lett volna rá, hogy önállósítsam magam – ott voltatok Ti, nem mertem kockáztatni.

- Csalódtam, mert nem hittem volna, hogy 90-ben az MDF kerül kormányra az avítt jobboldaliságával, nem hittem volna, hogy az SzDSz leragad a doktriner liberalizmusnál, nem hittem volna, hogy a baloldal képtelen újraszervezni magát egy korszerű szociáldemokrata párttá. Nem gondoltam volna, hogy emberek ennyire le tudnak aljasulni, mint amit magam körül látok. Nem gondoltam volna, hogy a rendszerváltás előtti 50 év az emberek mentalitásában ennyire mély nyomot hagy. (Lásd: alkalmazkodás)

A kérdéseidhez:

- Az EU miért tenne helyre bennünket? Ha a Jobbik kormányba kerülne, (nem fog) lenne némi morgolódás, mint Ausztria esetében, amikor a Haider ügy volt. Az pedig a kormány politikájától, gazdaságpolitikájától függ, hogy a pénzpiacok miként ítélik meg az országot, jönnek-e befektetők, finanszíroznak-e a külföldi bankok stb.


- Nem dől össze a világ áprilisban. Orbán fog kormányt alakítani, vagy lesz 2/3-a a parlamentben vagy nem. Majdnem mindegy. Nem most dől el az ország sorsa. Tapicskolunk még egy darabig ebben a pocsolyában.

Bízzunk abban, hogy sikerül elkerülni valamiféle éhséglázadást Borsodban.

Előremutató változás egyhamar nem lesz. A jelenlegi pártstruktúra és a pártok jelenlegi vezetői erre alkalmatlanok. A hatalmon és a személyes boldogulásukon kívül más nem érdekli őket. (Lehet, hogy vannak kivételek)

Bízzunk abban, hogy a Te korosztályodból vagy a pár évvel fiatalabbakból kinevelődik egy megfelelő tudással és nyugat-európai tapasztalattal bíró elit, amelyik, majd ha kell, képes és hajlandó lesz a kezébe venni az irányítást.

Szomorú, de tudni kell, ez nem holnap lesz.