2011. január 26., szerda

Holnap!

*


„Elég volt! Legyen vége a komédiának! Belefáradtam! Atyaisten, micsoda szemérmetlenség!

...

Ők igen, minden nap, minden percben megkövetelik, hogy a többiek olyanok legyenek, amilyennek ők akarják! … Az nem lábbal tiprás! Az nem! Az csak az a sajátságos mód, ahogy ők látnak, ahogy ők éreznek. Persze, mindenki a maga módján! … Még ti is, nem?! …Hát persze! … Csakhogy kik vagytok ti?! … A nyáj! … A jó tehetetlen, az ingatag, a bizonytalan! … Ezek aztán jól ki is használnak benneteket … Elfogadtatják veletek a maguk világát, kényszerítenek, hogy ti is úgy gondolkodjatok és lássatok, mint ők! … Vagy legalábbis: ezzel áltatják magukat! … Mert végre is: mit sikerült rátok erőszakolni? … Szavakat! … Szavakat, amiket aztán mindenki a maga módján értelmez és ismételget! … De így keletkezik az úgynevezett közvélemény is! És jaj annak, akit egyszer egy ílyen sokszor ismételt szóval bélyegeznek meg!



…de menjetek s nézzetek szét az élő világban! Kél a nap. Az idő előttetek van, az majd olyan lesz, mondjátok, amilyennek akarjuk! … Igazán? … Ti?! … De aztán nekiálltok tisztelni a hagyományokat! Minden szokást! És elkezdtek beszélni, megismételve az összes szavakat, amiket eddig is mondottatok! És még azt hiszitek, hogy éltek?”



(Pirandello: IV. Henrik)





*

2011. január 21., péntek

Hárshegy, január

*


Nyirkos, ködös volt az idő, amikor felmentem a Hárshegyre. Alig találkoztam valakivel, pedig ez közkedvelt sétaút. Hiába, január van, még ha enyhébb is az idő, mint máskor ilyentájt.












Meg is találtam, amit kerestem. Már kifelé megyünk a télből: előbújt a téltemető.


















*