Valamikor a 80-as években arról álmodoztunk, milyen jó is lenne szabadon élni: amikor senki nem mondja meg, miként kell gondolkodni; bármikor, bárhova lehet utazni; ha a tehetség döntene, nem a párttitkár. Úgy, hogy a politika nem telepedne rá mindenre, nem lenne elvárt a részvétel a „szabad pártnapon” vagy az április 4-i felvonuláson; amikor a szakmai előbbrejutásért nem kellene úgy tenni, mintha …
Némelyik, az adott valóságtól elrugaszkodott közgazdász még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy azok a vállalatok fejlődhessenek, amelyek korszerű, a piacokon sikeres terméket gyártanak, ne a kijáróemberek pártkapcsolatai döntsenek a beruházási, fejlesztési lehetőségekről. Mert az a megyei párttitkár volt a sikeres, amelyik az éppen emelkedő csillagú Központi Bizottsági vagy főleg Politikai Bizottsági taggal ápolt jó kapcsolatot. Aki jó időben, jó elvtársat tudott meghívni egy jó kis vadászatra.
A nagy rendszer, a „szocialista világrendszer” mozdíthatatlan volt. Egyes pártvezetők, a már valamivel enyhültebb időkben cinikus módon utaltak is a „geopolitikai helyzetre”. A belső rendszer pedig a kapcsolatok mentén működött.
A kisember is ebben a koordinátarendszerben igyekezett lavírozni. A siker kulcsa az alkalmazkodás, kapcsolat, a jó összeköttetés volt. Ekkortájt született a szép új magyar szó: a kibulizni, megbulizni. Megfelelő kapcsolattal az áruhiány ellenére építőanyaghoz jutni, elérni az engedélyt a lakáscserére, soronkívüliséget szerezni a Trabant vagy a Lada vásárlásához. (Vagy a másik mód: ismertem valakit, aki úgy jutott lakáshoz, hogy a férje belépett a munkásőrségbe.)
(Ezzel az alkalmazkodással végeredményben elfogadták és tovább működtették a rendszert. Majdnem ugyanúgy, mint Tarr Béla felejthetetlen és iszonyatos jelenetében – a Családi tűzfészekben – a cigánylány, mikor az őt megerőszakoló két férfival utána együtt itta a sört a kocsmában.)
Manapság az a vállalat a sikeres, amelyik így vagy úgy elnyeri az állami megrendeléseket, hozzájut a pályázati forrásokhoz. Ugyanúgy a kapcsolat a fontos. A hatalom és a gazdaság feudalisztikus összefonódása. A szisztéma tulajdonképpen alig változott, csak részben más síkra terelődött.
A pálya, a sínek rögzítése mozdíthatatlanná rozsdásodott. Látszólag van lehetőség nyugat felé, Európa felé elkanyarodni, de a váltó is összerohadt, benőtte a gaz.
Ezt a sorozatot 1982. májusában készítettem, de ma is készülhetett volna.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése