Sárközy Tamás könyvéről

Nemrég olvastam Sárközy Tamás új könyvét. Nem is tudom, milyen műfajba sorolhatnám. A „Magyarország kormányzása 1978-2012” című, „A szoft diktatúra kormányzásától az újkapitalista konfliktusos demokrácia kormányzásán át a fülkeforradalom vezérdemokráciájának kormányzásáig” alcímű munka tulajdonképpen egy elmélyült monográfia. Ha ilyen művet kap kezébe az ember, vesz egy nagy lélegzetet, és felkészül a fárasztó agymunkára. Ennél a könyvnél nem éreztem a fáradtságot, ez a munka egy kalandregény olvasmányosságával vetekszik.

Ebben persze benne van a tárgyalt kor mozgalmas volta, főleg számunkra, akik átéltük. Valójában Sárközy stílusa az, ami szinte letehetetlenné teszi a könyvet. 

A szerző kutató és egyetemi tanár a Közgázon, ahol gazdasági jogot tanít; a 70-es évek második felétől kormányzati tanácsadóként, szakértőként részt vett a kormányzati tevékenység modernizációs munkájában, vezető szerepe volt a társasági törvény megalkotásában. (Ezzel tetőzött a „szocializmus” alapját jelentő, szigorú tervutasításos rendszer megszüntetése, mondhatni a rendszerváltást előkészítő gazdasági átalakítás.) Szakértelmére 89/90 után is igényt tartottak a különböző kormányok.

Innen datálódik, hogy – bár rendhagyó módon pártonkívüliként tette a dolgát – szoros kapcsolatban volt a „szocializmus” utolsó időszakának legmagasabb szintű állami- és pártvezetőivel, de a rendszerváltás utáni időszak meghatározó politikusaival is. Színesíti a munkát a történések olykor memoárszerű leírása, némi anekdotázás és az egyes fejezetek után beszúrt arcképvázlatok. Semmilyen irányú pártelkötelezettség nem lelhető fel nála, elkötelezettsége kizárólag a hivatása melletti.

  Az mű első részében az államvezetés, kormányzás, a közigazgatás elméletébe kalauzol. A második részben foglakozik a címben megjelölt tulajdonképpeni témával. Itt aztán aprólékosan elemez, kíméletlenül kritizál, szarkasztikus megjegyzései minden szereplőt elérnek. A komoly elméleti fejtegetéseket boncolgató sorok között ilyen megjegyzések bukkannak fel: Szél ellen ugyanis nem lehet pisilni, illetve lehet, de a folyadék visszajön a nadrágunkra, és vihetjük a gatyát a tisztítóba. vagy: A reformot … Horváth Ágnes folytatta, akinek legnagyobb tette hivatali ideje alatt szerintem talán az volt, hogy   férjhez ment saját korábbi jogi osztályvezetőjéhez. De ilyet is elenged: Gátlástalanságuk talán a mélyről jövő emberek kisebbségi komplexusából származik.

 

A harmadik rész tulajdonképpen a második rész folytatása, de szerinte a második Orbán-kormány hatalomra kerülése, a kétharmados fülkeforradalom egy új korszak, a vezérdemokrácia, a negyedik magyar köztársaság megalapozása. 

Az előző kormányok vagy politikusok is jócskán kaptak Sárközy szarkasztikus megjegyzéseiből, a mostani történéseket – bár igyekszik visszafogni magát – jogászi lelke nehezen viseli: … a nullum crimen sine lege elvének megsértése, illetve a visszaható hatály a  a legnagyobb merénylet a jogállam ellen. 

Megállapítja: A 2010-es választásokon kétharmaddal győző radikális jobboldali erők … leépítették az ellensúlyokat, és de facto a szemiprezidenciális rendszer felé közelítő kormányzást alakítottak ki.

Megjegyzi: Az eddigi impotenciától nem szabadna eljutni a némi erőszakig.

Tudom, hogy nem illik, de bocsátassék meg nekem két, kissé hosszabb idézet a könyv végéről:

Ami e munka személyes részét illeti, ezt a könyvet a pártonkívüliség és a pártsemlegesség jegyében, „középről”szerettem volna megírni. Nekem szinte „tök mindegy”, hogy balközépről vagy jobbközépről kormányoznak, csak a kormányzás legyen szakszerű és kulturált. (A radikális hőzöngést – balról vagy jobbról – nem kedvelem.) Kicsit szaktudomány, kicsit jelentörténelem, kicsit visszaemlékezés ez a munka. Ez utóbbiból kifolyólag egy öregembernek (sic) – akinek csak múltja van, jövője nincs, és egy ilyen könyvvel a kormányzati munkában való használhatósága is megszűnt … De azért, ha lehet, ne vitassák el tőlem, hogy bár nem viselek kokárdát, és nem üvöltöm szívemre tett kézzel a Himnuszt – Magyarország javáért szerettem volna munkálkodni több-kevesebb sikerrel. Mint ahogy Déry Tibor általam igen kedvelt könyvének címe mondja: ítélet nincs. Összességében mint technokrata bozótharcos (hogy egy korábbi könyvem címéből idézzek) általában veszítettem a szerintem túl erőszakos, alacsony színvonalú politikával szemben, ezt az országot – de jobbról és balról egyaránt – sajnos az elmúlt 20 évben valóban „elpolitizálták” (Bod Péter Ákos)

Ezzel zárja művét:

Nagyon nehéz évtized vár Magyarországra és egész Európára. De remélem, lassan feltűnik a a fény unokáink számára az alagútban. A jókedvet, az optimizmust azonban nem szabadna feladni: don′t worry, be happy. Szárnyaljatok, mint a szabad madarak, legyen más a politika, mint eddig. Húzzunk bele – igen, igen. Legyen utódainknak szebb jövendőjük, mint nekünk, süssön rájuk másként a nap. Legyen boldogabb Magyarország, ahol a polgárok közötti szükségképpeni világnézeti, ideológiai, politikai különbségek-nézeteltérések ellenére senki sem folytat „szabadságharcot” senki ellen, nem akarja megsemmisíteni-megbélyegezni a másikat. Ne legyen többé háború sem országon kívül, sem országon belül. Hajrá, jóindulatú, kreatív és szorgalmas, hazájukat szerető, de ugyanakkor európaivá, sőt világpolgárrá váló magyarok! 

Érdemes Almási Miklós recenzióját is elolvasni: http://mozgovilag.com/?p=5405