Egy szöveg

Ezt az érdekes írást találtam:

…Magyarország egyik napról a másikra átalakult nemzeti és keresztény Magyarországgá.
…
A … kompromittált emberek eltűntek és újak jöttek a helyükbe. De sokan voltak olyanok is, akik még előző nap az internacionálét dudolták és most könnyek között fújták felváltva a himnuszt és az Erger-bergert. Különös jelenség volt ez, amit majd az utókor lesz hivatva megfejteni.
(A korábbi évtizedekben) csökkent a vallásosságnak és a nemzeti érzésnek embereket mozgató hatalma. (Az utolsó években), mindenki megcsömörült és elkeseredett volt, már csak kis töredék ápolta magában ezeket az érzéseket és azok is csak csendben, mint az ó-keresztények a katakombákban. Most … bevallhatóvá, sőt, csaknem kötelezővé lett a vallás és a nacionalizmus. Nem fér hozzá kétség, hogy a napi politika felületénél mélyebben, az átalakulásnak voltak olyan elemei is, amelyek igazi felszabadulást jelentettek, a magyarság legszélesebb rétegei számára.
…
Most megindult a keresés a korszerű vallásosság és a korszerű nacionalizmus formái után és napjaink is ennek a keresésnek a jegyében állnak . Hogy közben a tömeg és a hangosak nem keresnek, hanem találnak, átélés nélkül, avult és tartalmatlan frázisokat, hogy a vallásosság helyett beérik klerikalizmussal és a nemzeti eidos helyett a sovinizmus taposómalmával, nem von le semmit az igazak belső igazának értékéből.
A hegeli történetszemlélet szerint a nagy eszmék mindig az alacsony szenvedélyeken keresztül nyerik meg maguknak az egyest és a tömegeket. Az a szenvedély, melyen keresztül az új nacionalizmus először fért a szélesebb rétegekhez, az antiszemitizmus volt. Történetünket az antiszemitizmus, mint szellemi és irodalmi tényező érinti. Az antiszemitizmus hatása alatt az irodalom kettészakadt. Baloldali irodalom több-kevesebb kompromisszummal a polgári radikalizmus útját folytatta, helyenkint a defenzívába szorultak elkeseredésével, helyenkint pedig bölcsen tekintetbe véve azokat a győzelmes hagyományokat, melyeket régebben számításon kívül hagyott.
…
A jobboldali irodalom végzete hosszú ideig az volt, hogy a zsidóságtól való idegenkedésében elhanyagolt mindent, amivel a zsidók is foglalkoztak valaha: a demokratikus fejlődést, a társadalmi problémákat a kritikai és szabad vizsgálódás szemléletét, az európaiságot. Ezért, hogy legnagyobb képviselőit leszámítva, körzetében olyan erős az anakronisztikus „úriság”, a kritikátlan tekintélytisztelet és főképp bizonyos provincionalizmus.
Az antiszemitizmus teremtette meg a keresztény sajtót, hogy kiszorítsa a nagyobbára zsidó kézben lévő hírlapirodalmat.
…




Nem fűzök hozzá semmit. Talán csak egy kérdést: lehet, hogy a történelem mégis ismétli önmagát?
Ja, a szöveg a múlt század harmincas éveiben íródott, 1934-ben jelent meg:

Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet (Révai, é.n.) 506. és 507. lap