Édesanya halála után (lásd: http://latogato.blogspot.com/2009_03_01_archive.html ) rám maradt néhány fényképalbum, és dosszié iratokkal. Amikor rám bízta, elsüllyesztettem egy fiók aljába, most elővettem. Az egyik dossziéban nagy halom keresztlevél. Mellbevágva csapott meg a történelem bűzös szele.
Teleki Pál miniszterelnöksége alatt fogadták el az un. II. zsidótörvényt. (1939. évi IV. tc.)
A rendelkezés a szabadfoglalkozásúak, az állami- és köztisztviselők számára kötelezővé tette dédszülőkig bezárólag a nem-zsidó származás igazolását.
Édesanya apai ágon felvidéki, anyai ágon Kecskemét környéki felmenői összes keresztlevelét be kellett szerezze. Elképzelem, mennyi utánjárással sikerülhetett.
(Érdemes a képekre rákattintani a nagyításért. A pecsétek felirata, pl. a második kép közepén így jobban olvasható.)
És akik nem tudták ezt produkálni? Ma már tudjuk, mi jött a II. és a III. zsidótörvény után.
Mindannyiunk szégyene, hogy megint loboghatnak az árpádsávos zászlók! Akik lobogtatják, tudják, mit tesznek?!
Érdekes, apám után nem maradtak meg ilyen iratok…
2009. április 28., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése