Derengő emlékek

Mostanában egyre gyakrabban törnek elő, villannak be valahonnan a mélyből régi, gyerekkori, ifjúkori emlékképek.
A múlt század 50-es éveinek legvégén, a 60-as évek legelején Esztergomban diákoskodtam. Kint a Prímás szigeten – ami akkor még a várostól távoli, helyenként elvadult hely volt - sokat csatangoltunk, andalogtunk. Az első kamaszkori simogatások, ügyetlen, bátortalan kis csókok tanúja volt a Palkovics pad. Ma főút kanyarodik mellette, akkoriban mindentől távoli kis menedék volt, ahol jó volt leülni egymás mellé, izgatottan megérinteni a másik kezét…
A pad hátulján (a néhai Palkovics László alispán emlékére) egy négysoros:

GYÖNYÖRKÖDNI A LENYUGVÓ NAPBAN
FELKERESEM MAGÁNYOS PADOM
TÁVOL ITT A KISVÁROSI ZAJTÓL
ÚJRA DERÜL FÁRADT HOMLOKOM