A két utolsó napra mentem le Kapolcsra. Többnyire a Kaláka Versudvarban voltam. A Kalákáékat sajnos többnyire csak a megzenésített gyermekverseikről ismerik - pedig például fantasztikusak a Kányádi feldolgozásaik - így aztán rengeteg gyerek volt. Csak az okozott néha kisebb malőrt, hogy az esti, „felnőtt” koncertjeikre is ott maradtak a pöttömök, ami azért olykor zavarta az előadást.
A „Tengerecki Kaláka”, játékmester: Boka Gábor
Ő volt Tengerecki Pál:
Persze azért bóklásztam másfelé is, nagy öröm volt például a Vujicsics együttest is hallgatni.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése