Az előző
bejegyzésben jól kiírtam magamból az a dühöt, amit az ellenzéki pártok
tehetetlenkedése vagy inkább az általuk szűken értelmezett pártérdek és a hatalomra
ácsingózás váltott ki belőlem.
A mérgemet csak
fokozta, hogy a pár nappal korábban írt anyagot elküldtem valahova, de egy
érdekes indokkal visszautasították a közlését.
Na, akkor ki a
városból, egyébként is végre kisütött a nap – ami fényképezés szempontjából
ugyan nem előny – de gyerünk a szabadba!
Jó hely Budaörsön az
Odvas-hegy, ilyenkor tavasz elején egyébként is szeretek ide kimenni.
Elsősorban a fekete kökörcsineket (Pulsatilla
nigricans) akartam megnézni, de a felfelé vezető ösvény mellett, ahol
máskor sok bólogat, most csak friss ásásnyomok sorakoztak. Csak egy viszonylag
eldugott helyen találtam néhány tövet.
Feljebb még csak a leveleit dugta ki a
földből, de a hegy alján előbújt egy tő korán ébredő apró nőszirom (Iris pumila), a dolomit sziklák között jól érzi magát a hegyi ternye (Alyssum
montanum).
Az északi oldalon még találtam
megbújva pár tő leánykökörcsint (Pulsatilla grandis) és persze
már élénken virít mindenütt a tavaszi hérics (Adonis vernalis). Itt, a sziklák
között a sziklagyepen jól érzi magát a fehér varjúháj (Sedum album).
Visszafelé még
egyszer megcsodáltam a fekete kökörcsint (Pulsatilla nigricans), és most egy kicsit másképp fényképeztem le.
(Katt
a képre + F11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése