Székelyudvarhely, kiállítás

Barátaim hívtak, állítsam ki Székelyudvarhelyen is a székelydályai anyagot.

http://latogato.blogspot.hu/2012/05/szekelydalya.html

Örültem, mert fontosnak tartom. Ezt írtam nekik:

„Sokat jelent nekem, hogy minél többen lássák és megismerjék Székelydályát, minél többen megértsék a jelentőségét. Fontos a székelyföldi megjelenés, hiszen a közvetlen "tulajdonosai", őrizői Ti vagytok a környékbeli kulturális értékeknek. A székelység identitásának megőrzéséhez elengedhetetlen az elődök felhalmozott értékeinek ismerete, megbecsülése.”

Barátaim szervező munkája eredményeképpen Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én nyílt meg a kiállítás, és február 20-ig látható.
A képeket kartonra ragasztva küldtem ki, és a sok izgalom után, az utolsó pillanatban sikerült megfelelő kereteket keríteni, így a megnyitó előtti napon összerakhattam, és falra kerülhettek a képek.

Pár kép a helyszínről, a kiállítóteremről és két kép a kiállítottak közül:
(A bejárat előtti kép Dávid Balázs felvétele.)

Télelő - gombák

Néhány kép: ezek még november legvégén, december elején készültek.
Katt a képre, majd F11. (Visszalépés: F11)





Kígyógomba







Cifra(?) Kígyógomba






Borostás réteggomba







Nemezes réteggomba

Derengő emlékek

Mostanában egyre gyakrabban törnek elő, villannak be valahonnan a mélyből régi, gyerekkori, ifjúkori emlékképek.
A múlt század 50-es éveinek legvégén, a 60-as évek legelején Esztergomban diákoskodtam. Kint a Prímás szigeten – ami akkor még a várostól távoli, helyenként elvadult hely volt - sokat csatangoltunk, andalogtunk. Az első kamaszkori simogatások, ügyetlen, bátortalan kis csókok tanúja volt a Palkovics pad. Ma főút kanyarodik mellette, akkoriban mindentől távoli kis menedék volt, ahol jó volt leülni egymás mellé, izgatottan megérinteni a másik kezét…
A pad hátulján (a néhai Palkovics László alispán emlékére) egy négysoros:

GYÖNYÖRKÖDNI A LENYUGVÓ NAPBAN
FELKERESEM MAGÁNYOS PADOM
TÁVOL ITT A KISVÁROSI ZAJTÓL
ÚJRA DERÜL FÁRADT HOMLOKOM

Böjte Csaba

A tavaly pünkösdkor Böjte Csabáról készített felvételeim egy részének kidolgozásával nagyon elégedetlen voltam, ezért most újra elővettem őket.
Így már jobb.

Füstköd

Szennyes szmog telepszik az országra.

Két cikk a mai lapokból. Az egyik ezért, a másik azért fontos: P. Lendvai éles tükröt tart elénk, a Láng Júlia-interjúban a világlátása, lázadó idealizmusa fogott meg.

http://nol.hu/kulfold/pofon_az_antiszemitaknak

http://www.168ora.hu/itthon/langh-jolia-konrad-gyorgy-szelenyi-ivan-nagy-imre-szer-le-monde-46363.html


És egy kép: semmi különös, csak egy tanulmány

Dunakeszi-tőzegtavak, november 13.

Tőzegpáfrány




Tyúkhúr




Bürökgémorr

Lajosforrás környéke - november

Egy kicsit felszakadozott a napok óta ránk boruló szürkeség. Jártam egyet a Pilisben.

Hát igen, mostanság, ha lehet, a természetet járom. Az a bűz és kocsmazaj, ami körülöttünk terjeng, kiűz a városból. Erről már írni sincs kedvem, inkább lehasalok az avarba, hogy egy-egy váratlanul fellelt szépséget megörökíthessek.



Virágait már elvesztette az imola, de életerejéből még futja ilyen öregasszony-szőrű, bibircsókos hajtásokra.







A közönséges aszat lassan elszárad, de egy-egy virága még most, novemberben is kinyílik.







Szeptemberben találkoztam először a serlegzuzmóval, azóta a Mátrában is és most itt is észrevettem.






A száraz nyár után, az eső nyomán most kezdenek előbújni a gombák.

Bunkóslábú fülőke







Egy kiszáradt fa tövében nőtt a sárga kénvirággomba








A körülbelül kisujjnyi vastag ágon valamilyen (egyrétű?)taplót találtam az avar között. Egy mohás fatörzsre támasztva fényképeztem le.







Így "születik" a kis tölgy