Kora őszi séták, gombavadászat II.

*

A nyakunkon az ősz. Itt-ott feltűnik még egy-egy megkésett virág, de most a gombáké a főszerep, őket szeretném minél jobban megismerni.

Az erdő még kellemes, a nyiladékokban, kisebb réteken itt-ott még tücsköt is hallani, de már nem sokáig. Néhány hete színesíti már az aljnövényzetet és mezők zöldjét az ősz jellegzetes virága, az őszi kikerics.







Gyapjas tintagomba



Ilyen öregedő állapotban





Kénsárga pókhálósgomba





Valamilyen pókhálósgomba





Egy megkésett virágzású bársonyos kakukkszegfű





Párducgalóca


Cseperedő párducgalóca





Sárga kénvirággomba





Pelyhes kenderkefű


*

Kora őszi séták, gombavadászat I.

*

A múlt héten volt még néhány kellemes nap, érdemes volt az erdőkben kószálni. Az időjárás idén kedvezett a gombáknak, most elsősorban őket keresgéltem. Nem ismerem őket, amit találtam, hosszú kutakodás és főleg kérdezősködés után sikerült csak azonosítani, sok esetben így is csak megközelítőleg.

Íme, egy szép nap emlékei:





Fiatal nagyőzlábgomba





Rókagomba





Valamilyen kígyógomba a mohával benőtt fatönkön





Különféle taplók egy másik tönkön





Petrezselyemgomba(?) telepedett a taplóra





Borostás rétegtapló





Valamilyen pókhálósgomba





ő is valamilyen pókhálósgomba





és a fiókája


*

Rákospalota, a Szilas-patak mellett II.

*


Lógott ugyan az eső lába, de kiballagtam megint a Szilas-patakhoz. A borongós időben, a szép szórt fényben nem állhattam meg, hogy elővegyem a gépet. Mindennapos látvány a közönséges gyújtoványfű:








Miközben félig térdelve, félig fekve fényképeztem, a táskámra telepedett egy sáska, és mintha rámköszönt volna:







Valójában azért mentem ki, mert amikor legutóbb, szeptember elején arra jártam, csak a patak túloldaláról csodálhattam meg a mocsári nefelejcset. Most közelebb mentem, és nem bántam meg:





*

Pilis, Lajosforrás környéke

*


Úgy tűnik, idén csak ízelítőt kapunk a vénasszonyok nyarából.
Az egyik, kellemesnek ígérkező nap jártam egyet a Lajosforrás alatt. Az erdő szélén és a tölgyek között érdemes volt keresgélni.




Hatsoros varjúháj



A galambgombának sok fajtája van, még a hozzáértők sem tudják mindig egyértelműen beazonosítani. Ez is egy a sok közül:








Egy másik galambgomba:







A bokrok tövében találtam a csoportos tuskógombát:







Egy tölgyfa tövében nőtt a bimbós pöfeteg:







Nem messze tőle cseperedett a sárga érdestinóru:







Itt találtam a feketésvörös galambgombát:










Még azért vannak virágok is.





Borsfű




Nem akartam hinni a szememnek, a fák félárnyékában másodvirágzását éli az erdei ibolya:










Még virágzik a közönséges ínfű:







Egy ösvény kellős közepén találtam ezt a nagyőzlábgombát:







Ez egy valamilyen tejelőgomba:







Valami miatt deformálódott az árvégű fülőke:







Ilyen a karcsú nagyőzlábgomba:







Az egyik tölgy oldalán nőtt ez a valamilyen tapló:







Ez már nem a Pilis: ma a boltba menet, itt, a panelrengetegben, egy ház tövében láttam meg ezt a csiperkét. Ennek is igen sok fajtája van, ez nem ehető:




*

Nyárvége a fóti Somlyón

*


Bodor Pál (Diurnus) keserű megjegyzése egy tisztességgel megküzdött, tevékeny élettel a háta mögött, egy blogbejegyzésben: http://diurnusblog.nolblog.hu/archives/2010/09/02/Kedves_Rab_Laszlo/

„Egészségi állapotom még talán megengedne néhány évet. A magyar politikai élet alakulása kevésbé. A jobboldal markáns rétegei-alakulatai tagadhatatlanul fasisztoidok: jobb lesz hamarabb meghalni.”
Bodor Pál (Diurnus)
*

Egy kicsit kitisztult az idő, ki is menekültem a városból, el a melldöngető szájforradalmárok öntelt és képmutató nyilatkozatai elől. Az egyik legközelebbi hely, ahol csak a természet vesz körül: Fót, a Somlyó hegy, ahova évtizedek óta járok. Ez nem is annyira hegy, mint inkább domb. Jobbára tölgyes borítja, amit főleg fenn a gerincen megpróbál kiszorítani az itt is szaporodó bálványfa; a délkeleti oldalán akácos. Fölfelé ballagva baloldalt füves bokros területek mellett vezet az ösvény.

Nyílik még a molyhos napvirág:








A magas fű és a sűrűn növő kunkorgó árvalányhaj között alig lehet észrevenni az alig több, mint arasznyira növő pézsmahagyma apró virágait:













Az erdőszélen, de a nyílt, füves gerincen is most nyújtózik a bablevelű varjúháj:













Az aranyfürt is ilyenkor bontogatja sárga virágát:










A fák félárnyékában húzódik meg szerényen az ösztörüs veronika:








Délutánra megint nehéz, szürke felhők érkeztek, és eleredt a csendes őszi eső.


*