A Pólus mögött pár száz méterre folyik a Szilas (Palotai) - patak. Ez tulajdonképpen már a város vége, egy akácliget után kezdődnek a földek. Itt, a tarló mellett még virít a szöszös ökörfarkkóró:
A patak mentén bóklászva, a nedvességtől buja növényzetet csodálva, örömteli meglepetések értek. Nem vagyok egy „botanász”, csak egyszerűen szeretem a természetet, csodálom a növények sokféleségét. Csatangolásaimban az adja a legnagyobb örömöt, ha olyan növénnyel találkozom, amit még nem láttam, nem ismerem.
Ilyen volt ma a már majdnem elvirágzott, de még nyíló virágkáka:
Ilyen nedves helyen mindig jól érzi magát a fekete nadálytő.
Még hozzá sem volt szerencsém: a patak partját sűrűn benőtte a mocsári nefelejcs:
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése