Lógott ugyan az eső lába, de kiballagtam megint a Szilas-patakhoz. A borongós időben, a szép szórt fényben nem állhattam meg, hogy elővegyem a gépet. Mindennapos látvány a közönséges gyújtoványfű:
Miközben félig térdelve, félig fekve fényképeztem, a táskámra telepedett egy sáska, és mintha rámköszönt volna:
Valójában azért mentem ki, mert amikor legutóbb, szeptember elején arra jártam, csak a patak túloldaláról csodálhattam meg a mocsári nefelejcset. Most közelebb mentem, és nem bántam meg:
*
3 megjegyzés:
szia.
a sáska most meglepett, még sosem láttam ilyen közelről sáskát, ráadásul nagyítva is+néztem. fura szerzet...a könyökízületei tropára mentek, vagy mi...bár talán az övéké így tökéletes, nem tudom.
nagyon szép az a KÉK virág.
kezdem megszeretni a KÉK színt, mióta a fotóidat nézem. rengeteg árnyalata van a KÉKnek. a múltkor az egyik virágban volt egy méhecske. sokáig bámultam azt a képedet. nagyon nem szeretem a bogarakat, méheket szöcsKÉKet :)+ilyesmiket, de a fotóidon szépek, izgalmasak tudnak lenni.
télen is szoktál fotózni?
Télen? Ritkábban, de valamelyik januári bejegyzésemben találhatsz pár téli felvételt ...
szia, +néztem pár januári bejegyzésedet, a kiállításról szólót is. nagyon tetszik és gyönyörű helyen voltál.
aztán láttam a gombás fotóidat is. a "nemes réteggomba" volt a legérdekesebb. úgy néz ki, mintha fölülről látható, lobogó szoknyás táncolókat látna az ember... szerintem azok a jó fotók, amik teret hagynak a képzeletnek is, és a te fotóid ilyenek...
Megjegyzés küldése