Mostanában
ritkábban járok arrafelé. Régebben majd minden évben kilátogattam, most
utoljára 2010 januárjában, a kiállításom okán voltam Székelyudvarhelyen. Viszonylag
hosszabb időt hat éve töltöttem Erdélyben. Erről az útról, és erről a
kötődésről egy ötrészes beszámolót írtam itt:
Ágival Kalotaszegre,
Magyarvistába érkeztünk először, de itt csak másfél napot töltöttünk a tavaly elhunyt
Feri bátyám családjánál.
Kevés időnk volt, de azért két
kedves helyemre ellátogattunk, Magyargyerőmonostor és Kőrösfő református templomát
megnézni. Nem vagyok hívő – tudom, ez nem érdem, de talán bűn sem, csak tény –
szeretem ezeket az erdélyi kis falusi templomokat. A meghittségüket,
otthonosságukat. Mintha nem is Isten háza, hanem emberi menedék lenne.
Először tehát Magyargyerőmonostor
(Katt a képre + F11)
(Katt a képre + F11)
„A déli torony déli oldalán találhatók a templom híres domborművei. Az
1930-as években feltárt domborművek eredeti elrendezését nem ismerjük. A három
dombormű: a sárkányölő Szent Mihály arkangyal, egy (valószínűleg Gyalu
környékéről származó) oroszlános római sírkő töredéke, és egy madárlábú, két
kígyót (közülük az egyik szárnyas) szoptató szirén. A relief minden kétséget
kizáróan a Luxuria (Bujaság) középkori főbűnének a megjelenítése, a helyi
hagyományban azonban a Kalotaszegi Madárleány néven ismert.”
A karzatot, a festett padokat és
az úrasztalát a környéken sok munkája alapján ismert id. Umling Lőrinc
készítette, miként a hajó kazettás mennyezetének egyetlen látható darabját, a
középső kazettát is.
A szószék a környéken szintén
ismert kőfaragó mester, Sípos Dávid egyik, ha ugyan nem a legszebb munkája.
Végül egy életkép a faluból
Kőrösfő
A főút, mint egy kirakodóvásár. Főként
az átutazók ízléséhez igazodó bóvlival bővelkedik, de azért még fellelhető
szépen készült varrottas is. Itt is a templomhoz mentünk, éppen egy csoporttal
együtt érkeztünk.
Bevallom, erről a templomról nem
sokat tudok, de íme, a képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése