A hét végén végre mintha tényleg megjött volna a tavasz. Már minden buján zöldell, ilyenkor és májusban a legszebbek a zöldek, amikor még frissek, üdék és a por sem lepi a leveleket, füveket.
Akkor szoktam rá a fóti kiruccanásokra, mikor a lányaim kicsik voltak. Pest északi részéről negyed óra alatt kint voltunk a fóti Somlyó aljában, az erdő szélén. Vittem őket, hadd levegőzzenek és az lássák, az aszfalton kívül van más is a világban. Akkortájt még nyulakat, őzet, szarvast is láttunk. Tavasszal itt mutogattam az első virágokat: ibolyát, tavaszi héricset, kora ősszel az őszi kikericset. Itt tanulták meg, hogy a virág ott szép, ahol van. Nem letépni, hanem megkeresni és meglátni öröm. Húsvétkor itt nyusziztunk, késő ősszel, mikor már megcsípte a dér, csipkebogyót rágcsáltunk, télen ide jártunk szánkázni.
Hol sűrűbben, hol ritkábban, de most is kijárogatok. Az előző bejegyzések képeinek jó része is itt készült. A napokban is kint voltam, itt-ott még lehet látni tavaszi héricset, de már nyílik az apró nőszirom és a veronika. Még pár nap, és a kosbor is teljes pompájában virít.
A képekre kattintva, azok nagyobb méretben is láthatók.
Hát nem békésebb, nem többet ér, mint a „goj motorosok” pankrációja, valamelyik bárgyú szóvivő vagy felkent "szakpolitikus"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése