2008. június 14., szombat

Magánügy. Magánügy?

Két héttel ezelőtt ezt a levelet írtam. (A neveket itt nem teszem közzé, mert nem ez a lényeg.) Azóta sem történt semmi.

Doktornő!

Az eljárása, viselkedése, az, ahogy a betegét magára hagyta, egyszerűen minősíthetetlen!

Az idén 88 éves Édesanyámon május 16-án szürkehályog műtétet hajtott végre. A műtétet több vizsgálat előzte meg, részben a klinikán, részben az Ön magánrendelőjében. A műtét mellett Édesanyám az Ön szakvéleménye alapján döntött, miszerint ez ma már rutinbeavatkozás és a látása jelentősen javulhat. Ez a döntés tavaly novemberben történt az Ön magánrendelőjében azzal, hogy Ön felveteti őt a klinikai várólistára és az időpontról engem telefonon értesít.

Értesítést nem kaptam, idén márciusban, mivel Édesanyám látása tovább romlott, telefonos egyeztetés után ismét felkerestük a magánrendelőjében. A vizsgálat után nem sokkal értesített a május 16-ai időpontról.

A műtét után és a kontroll vizsgálaton Ön és kollégái Édesanyámat megnyugtatták, hogy azonnali javulást ugyan nem várhat, kb. 6 hét szükséges az ő korában az eredményhez.

Édesanyám – aki Dorogon lakik – 27-én telefonon rohamos rosszabbodásról panaszkodott. Ön azonnali vizsgálatot tartott szükségesnek, így érte mentem, és még aznap délután bementünk a klinikára. Az ultrahangos vizsgálat alapján bevérzést állapított meg, amit valamilyen okból bekövetkezett vérnyomás növekedés eredményének tulajdonított, legalábbis a kérdései erre utaltak. (Az ambuláns vizsgálatról kezelőlapot nem kaptunk, és mint utóbb kiderült, arról feljegyzést sem készített.) Abban maradtunk, hogy konzultál egy retinasebésszel, mert véleménye szerint a vérömlenyt, ami az éleslátás területét is fedi, sürgősen el kell távolítani. Azt mondta, hogy másnap 10 óra után hívjam fel telefonon, és akkorra tudja megmondani, ki és mikor tudja az újabb beavatkozást elvégezni.

28-án 10 órától késő estig, majd másnap reggel is folyamatosan hívtam Önt a mobiltelefonján, ami kicsöngött, de nem vette fel és nem is hívott vissza, majd miután még az SMS-emre sem reagált, bementem a klinikára, és megkerestem Dr. N.N. szakorvos urat, aki 27-én az ultrahang vizsgálat elvégzésében segített Önnek, és a segítségét kértem. Ö megpróbálta megkeresni a két nappal korábbi vizsgálati feljegyzést és az ultrahang vizsgálat képeit, de nem találta.

Dr. X. Y. retinaspecialistával közösen megvizsgálva és konzultálva megállapították a subretinális bevérzést, de a műtéti beavatkozást kockázatosnak és szükségtelennek tartották. (Az ambuláns kezelőlapot ( 2008.05.29, esetszám: 1234567, rendszerükben nyilván megtalálja.)

Az előzményeket keresve megtaláltuk a leleteket tartalmazó dossziéban, az Ön rendelőjében tavaly novemberben végzett vizsgálat feljegyzését, amiben már akkor megállapította a bevérzést.

A fentiek alapján, úgy látom, szakszerűsége és alapossága is megkérdőjelezhető. Ami viszont mélységesen felháborít az az, hogy ígéretével ellentétben nem intézkedett, és hívásomra a mai napig nem reagált. Ez a nemtörődömség nemhogy orvoshoz, de egyáltalán emberhez méltatlan.

Édesanyám a műtét utáni kontroll alkalmával hálája jeléül egy borítékban 30.000.- Ft-ot adott át Önnek. Vele egyetértésben ragaszkodom hozzá, hogy az összeget fizesse vissza. (Az egyszerűség kedvéért az OTP-nél vezetett 111111111 számú, nevemen szereplő számlára utalja át.)

Ha ez megtörténik, további lépéseket nem tervezek, ellenkező esetben viszont a klinika vezetőjétől vizsgálatot fogok kérni.

Azt, hogy az eseményeket Ön hogyan dolgozza fel, a lelkiismeretére bízom.

Budapest, 2008. május 31.

aláírás



Egyetlen megjegyzés: ez a történet semmilyen általánosításra nem alkalmas. Egy történet, hogy ilyen is van.

Nincsenek megjegyzések: