Kedves Gulyás Márton!

Kedves Gulyás Márton, kedves Marci!

Néhányszor ugyan találkoztunk ilyen-olyan megbeszéléseken, de közelebbről nem ismerjük egymást. Hallgattam a beszélgetéseteket Rózsa Péterrel ma reggel a Klubrádióban, és nem állom meg hozzászólás nélkül.

Nem kimondva, de a mai magyar helyzetet, a kilábalás lehetőséget boncolgattátok, és többek között szóba került a DEKA, a Demokratikus Kerekasztal. Rögtön az elején ilyen mondatokat hallhattunk tőled (a kurzívval szedett a beszélgetés rövidített leirata): 

  

„… nagy respektben álló emberek váltak most köznevetség tárgyává …”

„ hol van a közösség a szervező magból […] megint egy elit próbál összeállni és programokat alkotni, ezek mögött nem áll közösségi akarat …”

(Valóban, az ORIGÓ ügynél vagy az internet-adó elleni tüntetésnél volt egy, az embereket összerántó, az aktuális ügyben valamiféle közösséggé szervező erő.) 

[…]

Rózsa Péter: Ezért részesíti előnyben az utcai megmozdulást egy DEKA típusú, tárgyalásos [megoldással szemben?]  

Gulyás Márton: Szerintem mindegyikre szükség van, csak ezeket össze kell tudni kapcsolni, […] az utcán összejövő tömegeket össze kell kapcsolni azokkal a folyamatokkal, és belőlük kell kiindulni azokat a folyamatoknak, amik reformelgondolásokhoz elvezetnek.

A november óta lezajlott tüntetéseken összejött tömegek felháborodott emberekből álltak. A tüntetés ugyanis a tiltakozásról, a felháborodásról szól. Ez egy ilyen műfaj. Az emberek hiányolták ugyan, hogy senki nem mutatta fel a továbblépésre az irányt, de a tüntetések szervezőitől csak a következő időpontot kapták meg. Tüntetésszervezőktől, aktivistáktól - akikről kívülről ráadásul azt látják, egymással is huzakodnak - ezt nem kaphatták/kaphatják meg. A programalkotásnak nem az utca a terepe. Katalizátora lehet, de a nyilván sokféle elképzeléssel, vággyal és bizony: különböző világnézettel bíró ember nem fog az utcán még egy minimumprogramban sem megegyezni. Ezt valakinek elő kell készíteni, majd felmutatni: emberek, beszéljük meg! Itt kezdődhet el egy közösségépítés. Később te is mondtad, erre az eliteknek van kapacitásuk, szellemi tőkéjük.

   

Rózsa Péter: … nem korteskedem mellettük, de olvastam valamit róluk, az a céljuk, hogy eddig egymással nem beszélő embereket, felelősen gondolkodókat leültessen.

Gulyás Márton: Eléggé reflektálatlanul került összeválogatásra a társaság, amiben minden tiszteletet megérdemlő szakmai kiválóságok és egyébként levitézlett, leharcolt politikai szereplők is helyet kaptak. (Itt közbeszúrnám, lehet vitatni pl. a pártok meghívását, de elég furán vette volna ki magát, ha azt mondják, szélesre tárom az ajtót, de te és te ne gyere. Az pedig, hogy némelyik párt kit küldött, szerintem nem a meghívókat minősíti. Egy idő után úgy is rájönnek, nincs ott helyük.) Nyilvánvaló, hogy ez a két csoportosulás már önmagában problémát jelent egymásnak és távol tartja azokat, akikre szükség lenne bármilyen építkezéshez. És amire leginkább szükség lenne bármilyen építkezéshez az az, hogy ne ebben a „szakértői, jöjjenek össze, találják ki” gondolatkörben evickéljünk […] azok jöjjenek, akik közösségeket fejlesztenek. […] Alapvetően arra lenne szükség, hogy jófajta populista politizálást folytassanak végre politikai szereplők.

Tévedek, ha azt gondolom, közösséget csak valami köré lehet építeni? Igen, nagyszerű kis közösségek vannak. AVM, SZOCSOMA stb. Tiszteletreméltó munkát végeznek, de nagy, átfogó, a társadalom egészét átfogó programot nem ők fognak készíteni. Amit nem értek, mi az a „jófajta populista politizálás”? Ez valami paternalista forma? Vagy szocialista demokrácia? Bocs.

Valóban az emberi igényekből kiindulva, azokra megoldásokat adva […] vitákat lefolytatva, mi lenne az a közös nevező, amit el kell érnünk annak érdekében, hogy valódi alternatíváját kínáljuk az Orbán-rezsimnek, és ne egy másik elit által gondolt alternatíva mellett kötelezzük el magunkat. […] Nyilvánvalóan szükség van arra, hogy az emberek politikailag aktivizálják magukat, és nyilván az eliteknek van olyan kapacitásaik, olyan tőkéik, amit be tudnak kínálni egy ilyen folyamathoz, de nekik szerintem leginkább abban kéne elköteleződniük, hogy nem a régi barátaikat, elvtársaikat (Na, ez azért durva! Kinek az elvtársai? Ferge Zsuzsának, Iványi Gábornak?) vagy harcostársaikat […] hívják össze […] hanem, hogyan tudják elérni azt, hogy a politizálásba eddig bele nem kóstolt rétegek is csoportok is […] elkezdjenek ezzel foglalkozni, mert ez az igazi nagy talány, […] enélkül nem lehet alternatívát csinálni …

De hiszen ez a társaság azért jött össze, hogy lefolytassa a vitákat!

Valóban, ez a kemény dió. Miként lehetne ebben a kis országban elérni, ha valaki akar valamit csinálni, akkor aki tud, segít. (Egyébként én sem kaptam meghívót, de azt olvastam a fb-felhívásukban, mindenkit várnak, mentem.) Nagyon jó lenne, ha az ifjú aktivisták közül minél többen bekapcsolódnának. A korai időpont ellenére. Az ország talán megér ennyit. Korosztályi megfontolások okán és hogy a friss, korszerű szemlélet, a közösségépítő tapasztalat is megjelenjen. Belülről segíteni, építeni, nem a partvonalról fanyalogni, mint pl. az INDEX újságírója, vagy a Horn Gábor-Kéri László duó.

Barátsággal:

B. Molnár Béla